Az Angyalok közöttünk vannak

Képzelje el kedves Olvasó, nekem is van egy Angyalom! Karácsonyi dísz, amit tavaly ott felejtettem, s azóta lóg szegény fejjel lefelé a csillárról. Most megint aktuális lesz a jelenléte, meg is fordítom, hogy ne szédüljön tovább…

Vajon léteznek az Angyalok? Hol vannak?

Ami azt illeti, én év közben találkoztam többel is! Élő, emberi alakban! Olyanokkal, akik például szorítottak nekem valamilyen ügyben hogy sikerüljön, vagy értem hogy meggyógyuljak. És volt olyan – ismeretlen -, aki kipótolta a pár forintnyi hiányzó összeget a pénztárnál és olyan is, aki egyszerűen „csak” segíteni akart rajtam.

Én úgy gondolom, hogy léteznek Angyalok.

Van egy önkéntes tűzoltó egyesület, melynek a tagja vagyok. Ott is vannak ám Angyalok! Mert hogy az egyik kitalálta, hogy gyűjtsünk árva gyerekeknek ajándékot karácsonyra. Kitalálta és megszervezte a gyűjtést, e-mail-eket, sms-eket küldött, embereket hívott, és bizony sokan válaszoltak. Sokan-sokan hozták az ajándékokat, szakadatlanul. A másik pedig megbeszélte a látogatást, s a többiekkel együtt szép ruhába öltözve képviselte a közösséget.

Szemtanúként lejegyeztem mindent, s bár „sérült” gyerekek között jártunk, ott láttam a legtöbb élő Angyalt. A kicsik őszinte és ártatlan tekintete, a rájuk vigyázó nagyok elkötelezett és szeretetteljes gondoskodása magával ragadott. Angyalvárosban jártunk…

Az elkötelezettségről egy másik szó is eszembe jut, az elhivatottság és az a régi, tűzoltóközösség, melyben felnevelkedtem. Mindenki a képzeletében és gondolataiban teremti meg a saját maga valóságát, az enyém akkor, s ott valóra vált! A régmúlt emlékképei Angyalvárosban újra felidéződtek.

Karácsonyi ajándékként a Lánglovagok.hu Szerkesztősége nevében kívánok a kedves Olvasónak a munkájához, mindennapi tevékenységéhez szép érzéseket, kívánom hogy sikerüljön néha egy kicsit Angyallá válnia!

Tudom, hogy az angyalok közöttünk vannak!

Szeretetteljes üdvözlettel.