Laktanyapszichológia: az épület kívülről

A laktanya a nevéből adódóan is magában hordozza a militáris jelleget. Körletekben pihen az állomány, nem szobákban, vizesblokkot használ fürdőszoba helyett, szertárat garázs helyett.

A magyar laktanyák többsége régi építésű, kevesebb ember befogadására és más funkciókra épült (például ma már igény van külön internetes helyiségre, konditeremre), emellett annak ellenére, hogy felújításra, korrekcióra szorulnak, sokuk nehezen bővíthető (más épületek közé van beékelve), vagy műemlékvédelem alatt áll. A rekonstrukció anyagi vonzatát 1990 óta a helyi önkormányzat mellett saját erőből kell finanszírozniuk a tűzoltóságoknak. A beszámolók alapján sajnos gyakorlatilag országos szinten elmondható, hogy a laktanya karbantartására elkülönített összeg nem elégséges, hiszen a költségvetésből a bérek mellett az eszközök, felszerelések és a járműpark újítására és szinten tartására is kell szánni.

A külterületen elhelyezett laktanyák sokszor főútvonalak mellé épültek, amelyek a nagy átmenő forgalomtól még éjjel is zajosak; ha a nyílászárók ráadásul régiek és javításra szorulnak, ez az állandó tompa forgalmi zaj még jobban igénybe veszi a tűzoltókat. A város pereméről belterületi káresetekhez kissé hosszabb ideig tarthat eljutni; viszont sűrűn körül épített laktanyáknál pedig a könnyű kijutás okoz sokszor gondot, ugyanis észrevételeim szerint a civilekre általában semmilyen ésszerű parkolási korlátozás, illetve büntetés nem szokott hatni.

Egy amerikai felmérés szerint a laktanyával szemben támasztott minimális követelmények a következőek: személyes territóriumra, elvonulásra való hely; egyensúly az intézmény és családias jelleg között; zajmentes övezet, ahol pihenni vagy tanulni lehet; igény stresszcsökkentő berendezésekre, lehetőségekre (vagy legalábbis olyanokra, amelyek nem növelik a feszültséget). Ezek az igények támaszthatóak a magyar laktanyákkal szemben is.