A dicsőség reménye

Idei Flórián-napi köszöntőmet egy gróf Széchenyi Ödön idézettel kezdem:

„Legszentebb feladatunk a bajbajutott emberek mentése.„

Annyira magas szintű szellemiségről árulkodik ez a mondat! A sok nyelven beszélő „keresztény pasát” virtuóz személyisége, sokrétű érdeklődése, hazaszeretete méltán repítette édesapja nyomdokaiba. A sors akaratából a tűzoltóság lett élete lényege. Gróf Széchenyi Ödön, a tűzoltó pasa volt az első, aki világhírűvé tette a Magyar Tűzoltóságot.

Május 4-én, Szent Flórián napján nem csak védőszentünkről és az általa képviselt magasztos emberi tulajdonságokról kell megemlékeznünk, hanem azokról a tűzoltó elődeinkről is, akik ezen értékek szerint élték életüket. Legszentebb feladatuknak tekintették a szervezett magyarországi tűzoltóság létrehozását, működtetését, fejlesztését és jobbítását.

Ma már ilyen nevű szervezet nincs, katasztrófavédelem van, annak ellenére, hogy a tüzeket ma is a tűzoltók oltják el ugyanúgy, mint az elmúlt másfél évszázadban és az elkövetkezendő évezredekben is fogják. Az idén 146 éves hazai hivatásos tűzoltóság a 142. születésnapjára „fekete levest” kapott ajándékba: átszervezésnek nevezett kirúgásokat, megfélemlítést, emberi és szakmai megaláztatást. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy nincs még egy olyan hivatás, amit szakmai identitásában, egyéni emberi mivoltába úgy megaláztak és megfeszítettek volna, mint a tűzoltóságot és tagjait.

Magyarországon elhatalmasodott a bálványimádat. A pénz hajszolása és a hatalombirtoklás vágya őrültté teszi az embereket. Ennek ékes példája a tűzoltóság, mint pár éve még büszke és önálló identitással rendelkező testület sorsa: értelmetlen és kegyetlen átalakítás, elkeseredett, demoralizált állomány. Minden, ami érték és szent, az az enyészeté, a csillogás megjátszott.

Pedig annyira gyönyörű a tűzoltó hivatás! A tavaly karácsonyi köszöntőmben fogalmaztam meg talán a legtalálóbban a szépségét: „A tűzoltónak lenni tudatban ott van minden szenvedély és fájdalom, amit átélnek azok az emberek, akik életeket mentenek. Büszkeség, belső tartás!„

Bízom benne és tudom, hogy egyszer helyre áll a „törvényes” rend, ahol nem politikai lobbista érdekek mentén dől el szervezetek sorsa. Bízom benne, hogy egyszer minden és mindenki a helyére kerül, hogy tűzoltó kinevezése, egyenruhája csak olyan embernek lehet, aki rendelkezik tűzoltó végzettséggel. És bízom abban, hogy rövidesen újra feltámad a tűzoltóság, visszakapja méltó rangját és nevét!

Köszöntőmet egy gróf Széchenyi Ödön idézettel kezdtem, és egy hitvallás részletével zárom:

„Harmadnapra föltámadott az Írások szerint,
fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,
de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat.„

Bajtársi és baráti üdvözlettel.