A tűzjelző rendszerek története és típusai
Az elektromos tűzjelző rendszerek története több mint 120 évre nyúlik vissza.
A tűz elleni védekezés történetében a folyamatos, emberi felügyeletet nem igénylő, mégis megbízható és minél korábbi riasztást lehetővé tevő rendszer igénye nagyon korán megszületett. Az első elektromos tűzjelző szabadalmát Francis Robbins Upton jegyezte be Amerikában 1890-ben. Ezt követően 1902-ben Angliában fejlesztette ki George Andrew Darby az optikai füst- és hőérzékelőt mely ma az elektromos tűzjelző rendszerek legfontosabb, legelterjedtebb eleme.
Az első otthon is használható, egyedül álló (külső tápellátást, felügyeletet nem igénylő) és főleg megfizethető árú optikai érzékelő kifejlesztésére 1965-ig kellett várni. Duane D. Pearsal ekkor alapította meg az optikai füstérzékelő tömegtermelésére alkalmas cégét Coloradóban.
Érdekes, hogy az első darabok, masszív, fémházas, tűzálló kivitelben készültek. A füstérzékelő akkumulátora kezdetben tölthető és cserélhető volt, majd ezt AA méretű ceruzaelemre cserélték. Ebben az üzemben napi 500 darab érzékelőt készítettek.
Nem hivatalos becslések szerint mára az Egyesült Államok otthonainak 93 százalékában, Nagy Britannia otthonainak 85 százalékában található valamilyen füstérzékelő, azonban ezek körülbelül 30 százaléka működésképtelen a kimerült és ki nem cserélt elemek miatt.
Működési elvük szerint a tűzjelző érzékelője lehet:
- optikai érzékelő
- hőmaximum érzékelő
- hősebesség érzékelő
- ionizációs érzékelő
- levegő mintavételen alapuló érzékelő
- kézi jelzésadó
A mai modern tűzjelző rendszer fő eleme a tűzjelzőközpont. Ide érkeznek be az érzékelők jelzései, ez indítja a hang és fényjelzőket, vezérléseket, riasztja a tűzoltóságot, műszaki hiba esetén tájékoztatja a felügyeleti állomást.
A tűzjelzőközpont lehet hagyományos vagy intelligens. Fontos különbség, hogy előbbinél az érzékelők önállóan döntenek a riasztás állapotáról. Ellenben az intelligens központok minden érzékelő aktuálisan érzékelt szennyező anyag mennyiségével tisztában vannak. Ez lehet tényleges szennyeződés (por) de akár a parázs vagy tűz füstrészecskéje is. A szennyezettség emelkedésével képes előjelzést adni ami lehetőséget ad a tűz rendkívül korai felderítésére a tűzoltóság felesleges riasztása nélkül. Ebből következik, hogy az intelligens központok képesek az érzékelők szennyezettségének értékét megjeleníteni. A karbantartások során ezeket az érzékelőket megtisztítják, ezáltal a téves jelzések száma csökken.
