Karácsonyi gondolatok
A 2010. év karácsonyán egy-két gondolatot szeretnék megosztani Önökkel, mindezek előtt azonban kérem, fogadják szívélyes üdvözletemet a szeretet ünnepe alkalmából!
Tűzoltóként az első és legfontosabb gondolat számomra, hogy a gondtalan, biztonságos ünneplés érdekében tegyék meg az első lépést a környezetükben fellelhető veszélyforrások (vannak!) átgondolásával, majd második lépésként zárják ki, szüntessék meg e veszélyeket, illetve készüljenek fel ezek elhárítására. Segítségként ajánlom a Karácsony, tragédia nélkül, valamint a Gyermekeink, életünk védelmében című cikkeket.
Kérem, hogy érdeklődő odafigyelésükkel segítsék a környezetükben élő idős, mozgásukban (mentálisan) korlátozott szomszédjaikat, ismerőseiket, figyeljenek rájuk oda!
Tisztelt Tűzoltó bajtársaim!
Újoncok, fiatalon Öreg Tűzoltók és fiatal Nyugdíjasok!
A hozzátok szóló soraimat nem teljesen karácsonyi hangulatot árasztó témával kezdem…
Egy kicsit irigykedem a kicsit nyugatabbra élő tűzoltókra. Ott nem csak a lakossági népszerűségi listát vezetik, de az adott Állam is megbecsüli Őket. S nem elsősorban az itthon már százszor lerágott csontra – a fizetésekre gondolok (persze sokan mondták már sokszor, hogy a mi munkánkat nem lehet megfizetni, hát úgy is tesznek). Hanem arra a már több éve és a mai napig is tartó mesterségesen fenntartott (?) bizonytalanságra, aminek az állomány több mint felét kitevő kezdő fiatalok, az 5-10 évesen öregnek számító tűzoltók és a negyvenegynéhány évesen nyugdíjba távozó rutinos, tapasztalt szakemberek a végeredménye. A rendvédelmi szervezeteket – szakmai tapasztalat birtoklása terén – térdre kényszerítették. Ez az operatív beavatkozások és intézkedések minőségromlásához vezet(het)nek… Ez az egyik oldal.
A másik oldalon kivétel nélkül könnyes szemekkel pislognak azok a “surranó társaim” akiknek tízen-huszonéves szolgálat után az életük része, a Családjuk lett a tűzoltóság. Tűzoltók között nőttek fel, lettek EMBEREK, a közösség adott BARÁTOKAT, értékrendet és megbecsülést, s néha megnyugvást… és most “menni kell”…
Lehet, hogy sokan nem értik, amit ki szeretnék fejezni, de nagyon emlékszem magamra, a lelkes, büszkeségtől duzzadó fiatal tűzoltóra és nem értettem, amit az öreg rutinok már akkor a lelkesedésről meséltek. Ma már értem, de ettől függetlenül a lelkesedés megmaradt. Most már hiszem, hogy a sors nem eleve elrendelt és nem végzetszerű, hanem kiválasztott.
Tehát Drága Arany Barátom, Bajtársam, ha esetleg kételyeid vannak, ne csüggedj, mert tűzoltó nem lehet bárki, az genetikailag kódolt!
![](https://www.langlovagok.hu/wp-content/uploads/2019/01/ll_karacsony_2010_375.jpg)
Zárszóként Ady Endre: Karácsony című versével kívánok kedves Olvasóinknak békés, tűzmentes karácsonyt a Lánglovagok szerkesztősége nevében.
Ady Endre:
Karácsony
1.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
2.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
3.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…