A terrortámadás évfordulóján
Szomorú napra emlékezünk. Sokan úgy tartják, hogy a harmadik évezred történelmileg nem is 2001. január elsejével, hanem szeptember 11-ével kezdődött. Baljósan, vérrel, lánggal, füsttel, romokkal és jajszóval köszöntött ránk az emberiség új korszaka. Ezt a napot nemcsak az amerikai nép, de az egész emberiség megemlegeti. Mi történt két évvel ezelőtt?
Az a nap is úgy indult New Yorkban, mint a többi, munkába mentek a felnőttek, iskolába a gyerekek, csúcsforgalom az utakon, tolongás a tömegközlekedési eszközökön, aztán becsengettek volna a tanintézetekben, megkezdődött volna a munka a város ezer és ezer üzemében, intézményében, irodájában. Mint máskor átlagos hétköznapokon.
De hirtelen minden megváltozott. Háromnegyed kilenckor egy utasszállító repülőgép csapódott be a Világkereskedelmi Központ (WTC) északi tornyába, 18 perccel később egy újabb gép a déli toronyba. A harmadik tragikus sorsú repülőgép Washingtonban a Védelmi Minisztérium épületének, a Pentagonnak egyik szárnyát tarolta le, egy negyedik pedig Pittsburgh környékén lezuhant. A WTC-ben tűz ütött ki, majd alig telt el eszmélésnyi idő, mindkét torony összeomlott, több ezer embert temetve maga alá.
A terrortámadást Osama bin Laden terrorszervezete, az Al-Kaida vállalta magára. Ezzel a támadással új típusú félelmeknek, új típusú háborúknak, új típusú biztonság kialakításának és új fajta kommunikációnak a korszaka kezdődött el. Az élő adásban közvetített, valóságos pusztítás dermesztően hatott mindannyiunkra. A pillanatnyi döbbeneten azonban gyorsan felülkerekedett az eszmélés. A katasztrófa a legjobbat hozta ki az emberekből. A helyszínen tartózkodók azonnal segítettek a rászorulóknak, támogatták a tűzoltókat, a rendőröket a menekítésben.
Az áldozatok és hozzátartozóik, az amerikai nép iránti együttérzés, szolidaritás hulláma az egész emberiséget átfogta. Az erkölcsi és politikai támogatás segített a csapás elviselésében és a következmények felszámolásában. A tragédia után közvetlenül a csaknem háromezer áldozatból mintegy ezret tudtak csak azonosítani, s fél évvel később még mindig találtak emberi maradványokat, főleg az első becsapódás után kivonult tűzoltókét, akik közül 343-an haltak meg. A katasztrófa helyszínéről két millió tonna romot, törmeléket takarítottak el.
Az emberiség gondolkodásában, lelkében végzett rombolást azonban szinte lehetetlen felszámolni. A terrorizmust régen ismeri a világ, a robbanóeszközök, a vegyi és a biológiai fegyverek gyártása és alkalmazása sem az ezredfordulón kezdődött el. De ez a terrorakció, amelyre most emlékezünk, minőségében más, mint az addigiak. Ezt ugyan Amerika ellen követték el, de az egész emberiségnek címezték. Ma világszerte feszültséggel, félelemmel és gyanakvással vannak tele az emberek. Félelemmel, mert nem tudják, hol és mikor lépnek színre újra a terror embertelen erői, és gyanakvással, mert a szembejövők arcára nincs ráírva, ki az emberiség barátja, s ki az ellensége.
Hazánk, Magyarország elkötelezettje a terrorizmus elleni küzdelemnek, a nemzetközi színtéren fellép a leszerelésért, a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, a hagyományos fegyverzetek csökkentéséért, illetve szigorú ellenőrzéséért, továbbá az emberi jogok teljes érvényesítéséért, az erőszak gyökereinek felszámolásáért. A magyar nép békében és félelmek nélkül szeretne élni.
