Mennyi az annyi?

Egy perc, két perc, öt perc … mennyi az időnyereség a 112-vel? Vagy nem is nyerünk, hanem vesztünk?

Nemrégiben számoltunk be róla, hogy a 112 központi segélyhívó egyik operátora egy közönséges elértés, rosszul értés, elhallás miatt másik megyébe küldte a tűzoltókat, mentőket, rendőröket. A valós helyszín légvonalban több mint 60, közúton mintegy 80 kilométere volt.

A sérült meghalt, az operátort kirúgták. A Lánglovagok.hu cikke nyomán a július 4-i eset híre végigsöpört a médián, most pedig áll a bál. Azt a rendőrség és mentőszolgálat nem árulta el, hogy a sérült e hiba nélkül is meghalt volna-e. De ilyen egyszerű ez? Egy rosszul értett szóba bele lehet halni ma Magyarországon? És egy kirúgással el lehet intézni?

Igen is, meg nem is. A „nem” egyértelműen a mentőket, rendőröket és a tűzoltókat jelenti, mint mentőszervezeteket! Lényeges, hogy az előbb felsorolt szervezetek végrehajtó állománya tudja meg legutoljára, ha valahol történik valami baj. Hogy mi történik a bejelentés kezdete és „legutoljára” között, azt most fogjuk kifilézni.

Uniós elképzelés magyar módra

Az Egységes Segélyhívó Rendszer (ESR) azért jött létre az Európai Unióban, hogy minden tagállamban azonos elvek alapján egységes kapcsolatfelvételi lehetőséget adjon a segítséget nyújtó készenléti szervekkel. Ugyan 1999-ben Magyarországon is bevezették a 112-es hívószámot, de megmaradtak a mentők (104), rendőrség (107) és tűzoltóság (105) nemzeti hívószámai is, egészen 2014-ig, vagyis 15 éven át a 112-es hívószám a rendőrség megyei ügyeletein csöngött, ahonnan az ott ülő rendőrtisztek több-kevesebb sikerrel átkapcsolták a segítséget kérőt az igény szerinti készenléti szervhez. Az már induláskor látszott, hogy nem biztos, hogy jó helyen van ez a rendszer a rendőrségnél. 

A megyei rendőrkapitányságok kvázi átkapcsoló telefonközpontként funkcionáltak, jelentősen leterhelve és a műszak végére élőhalott zombivá változtatva az ott dolgozókat. Egy 2009-es ombudsmani vizsgálat megállapította a 112 működéséről, hogy fölösleges lépcsőfokként, hosszú percekkel meghosszabbítja a segélykérés kezdetétől a beavatkozás megkezdéséig eltelő időt.

Az egységes elvek azt is jelentik, hogy csak egy segélykérő számot (112) kell megjegyezni, akár tűzoltóra, rendőrre vagy mentőre van szükségünk. Praktikus lehet ez akkor is, ha nem tudjuk eldönteni, hogy kitől kérjünk segítséget, és akkor is, ha több szervezet szükséges egy segélykérés kezelésére. 

Hazánkban a Központi Hívásfogadó bevezetésével teljesen szétvált a hívásfogadás és bevetésirányítás, vagyis valahol, valakik fogadják és rögzítik a segélykérést, majd továbbítják azt az ország adott pontjára. Ez teljesen ellentétes az évtizedes hazai gyakorlattal, nevezetesen hogy egy tevékenységirányító (tűzoltó, mentő, rendőr) egy eseményt kezel a jelzés felvételétől a bevonulásig.

Hívásfogadás helyben

Nézzük meg, hogyan működött a tűzoltóság segélykérési, riasztási rendszere a hivatásos önkormányzati tűzoltóság idejében, és még azelőtt is: baj esetén az állampolgár tárcsázta az 105-ös telefonszámot, ami a területileg illetékes tűzoltóság híradóügyeletén csörgött, azaz azoknál, akik ki fognak jönni. Tűzoltóságról lévén szó, ott értelemszerűen egy tűzoltó vette fel a telefont, aki szakmai szempontok alapján kifaggatta a jelzőt, közben végrehajtotta a riasztás.

Tehát a telefon csöngött, a tűzoltó felvette, az első mondat után megnyomta a riasztógombot (ébresztette a laktanyában, vagy otthon alvó tűzoltókat, majd alaposan kikérdezte a jelzőt, hogy hova kell menni. A helyben vagy környéken lakó tűzoltók úgy ismerték a települést, mint a tenyerüket. Ezért a jelzővel félszavakból is értették egymást. Sőt, a helyismerettel rendelkező tűzoltó visszatudott kérdezni.

A mobiltelefonon történő tűzjelzések a megyei ügyeletekre futottak be, ahol egyértelmű jelzés esetén azt felvette a megyei ügyeletes, vagy közvetlenül kapcsolta a jelzőt ahhoz a tűzoltósághoz, aki ki fog vonulni, így a jelzés felvétele, pontosítása mindig nagy helyismerettel rendelkező tűzoltóhoz érkezett.

Hívásfogadás megyei szinten

A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok 2012-es államosítása meghozta a megyei műveletirányítási központokat. A 105-ös segélyhívószám már nem helyben csöngött, hanem a megyei ügyeleteken, ami a megyeszékhely városokban található. Itt is tűzoltók ülnek, akik modern informatikai támogatással látják el feladatukat. A megyei ügyeletes felvette az adatokat, és a számítógépes riasztási rendszer segítségével riasztotta az illetékes tűzoltóságot, de egy főigazgatói intézkedés megtiltotta az átkapcsolás lehetőségét, holott az műszakilag ki volt építve. Tehát itt már megjelent az első áttétel, amely egy ideig két áttétel is volt, mert a segítséget kérőhöz legközelebbi önkéntes tűzoltóságot csak az államosított városi hivatásos tűzoltóságon keresztül lehetett riasztani.

Az önkéntesek esetében mikor is ébresztették a tűzoltókat? Jelző telefonál a megyére, elmondja, hogy mi a baj. Az ügyeletes kikérdezi, felvesz minden adatot, leírja, majd riasztja a városi hivatásos tűzoltóságot rádión, lediktálja az adatokat, majd a városi híradós riasztja az önkéntes tűzoltóságot rádión, az adatokat leírják, és most ébresztik a kivonulni tudó tűzoltókat. Közben vagy jól értettük az utca nevet, vagy nem. Volt ilyen emlékezetes példa Pomázon, amikor rossz utcába menetek a tűzoltók.

Központi hívásfogadás

A 105-ös segélykérő vonal átirányítását 2015 szeptemberétől kezdték el fokozatosan a 112-re. Ha most a 105-ös számot tárcsázzuk, az vagy a miskolci vagy a szombathelyi Hívásfogadó Központban csörög. Az ott ülő operátorok nem tűzoltók, rendőrök vagy mentők, hanem olyan civil végzettségű emberek, akiket jószerivel a munkaügyi központ irányított oda.

Helyismeretük a saját lakhelyükre, illetve annak környékére terjedhet ki, rendvédelmi tapasztalatuk nincs. Mivel nem hivatásos állományúak, a fizetésük a felelősségük és a pszichikai leterheltségükhöz képest sehol sincs, egy bolti pénztáros többet vihet haza.

Rabszolgamunka, de nem csak a munka jellege miatt, hanem a vezetők hozzáállása miatt is. A több helyről beszerzett számítógépes támogató szoftverek nem kompatibilisek, nem felhasználóbarátak. A rendszer beindításakor az elektronikus adatlap még nem is működött.

De hogyan működik most?

Befut a segélykérő jelzés a 112 szombathelyi vagy miskolci központjába. Az operátor kikérdezi a jelzőt, közben kitölti az elektronikus adatlapot. Bejelöli a riasztani kívánt szerveket, és útjára engedi az adatlapot. A rendszer beindulásakor sűrűn előfordult, hogy 15-20 perces késedelemmel érkezett meg a tűzoltóság megyei ügyeletére az információ.

A tűzoltóság megyei műveletirányítója átemeli az adatlapot a tűzoltósági rendszerbe, ha hiányosak az adatok, visszahívja a jelzőt vagy az operátort, esetleg visszahallgatja a bejelentést (már amelyik műveletirányításon erre van lehetőség), végül ő riasztja a helyi tűzoltóságokat. A tűzoltók ébresztése pedig ez után történik meg. Ez a procedúra nem 4 perc, hanem a kétszeres áttételnek, és a késedelmes adatlap érkezésnek köszönhetően akár 20 perc is lehet! Az időveszteséget úgy próbálják csökkenteni, hogy a 112 operátor csak gyors és felületes kérdéseket tesz föl a jelzőnek, majd azonnal küldi az adatlapot az adott megye műveletirányítójának.

Leidinger István pomázi tűzoltóparancsnok találóan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „fordítva szervezett lett a világ. Ha helybe jön a jelzés, abban is van hibalehetőség, el lehet téveszteni az utcát, ha megyére, akkor a települést, de most már az egész megyét.”

Túl sok a hibalehetőség

Az ESR a jelenlegi formájában túl sok hibalehetőséget tartalmaz. Az első – koncepcionális – tévedés az, hogy átirányították a nemzeti segélykérő számokat. Ezt senki nem kérte tőlünk. Az uniós tagállamok többségében a 112 segélyhívó mellett megmaradtak úgy, mint idehaza 2014-ig. A több áttételen áthaladó információ torzulhat, elveszhet, és telik a drága idő! A helyből hívott helyi segítség a leggyorsabb, mindenhol a világon!

A következő hiba a humán erőforrást érinti. Minden tiszteletünk az ott dolgozóké – és ez nem az ő hibájuk – de a helyismeret hiánya, a nem megfelelő képességek, a hatalmas stressz, a stressz oldás hiánya, a vezetői nyomásgyakorlás nem helyezhető arányba az alacsony fizetésekkel.

További problémát okoznak a támogató számítógépes szoftverek, leginkább a helyzetmeghatározással kapcsolatos. Előszőr is a térkép nem ismeri a településrészek nevét, a külterületek, tanyák nevét. Nem tud mit kezdeni az idegen nyelvű dűlő és határnevekkel, de egy budapesti jelző által kért segítségre, hogy jöjjenek gyorsan, mert ég egy autó az Astoriánál, sem tud jelzést felvenni. Igen gyakran jön az adatlap a tűzoltóságra azzal a figyelmeztetéssel, hogy a cím nem pontos. 

A tűzoltóság megyei műveletirányítóit fizikailag eltávolították megszokott környezetükből, a katasztrófavédelmi igazgatóságokról átköltöztették őket a rendőr-főkapitányságok tevékenységirányító központjaiba. Az addigi megszokott 24/48, illetve 24/72 órás ügyeleti rendszert felváltotta a 12/24-12/48-as rend, amely teljesen más munkaszervezést, nagyobb pszichikai és fizikai megterhelést, másfajta életvitelt kíván.

Egy perc veszteség is sok

A július 4-i esettel kapcsolatban az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) azt nyilatkozta, hogy a félreértett cím miatt „bő negyedóra volt a késés”. 9 óra 47 perckor jött a bejelentés, végül 10 óra 5 perckor irányították a jó helyszínre a tűzoltókat és a mentőket. Ez valóban bő negyedóra, csak az ORFK ezzel az információközléssel maszatolt egyet a tényeken! 10 óra 5 perckor indultak el a területileg illetékes új mentőerők, és mire kiérkeztek a baleset helyszínére, valószínűleg eltelt még 10-15 perc. Ez máris bő félóra is lehet!

De tudjuk, hogy az etyeki filmstúdió tüzéhez is Tiszafüredről és Egyekről indították el először a tűzoltókat, ami közúton 190 km távolságra van. És ezek nem egyedi esetek! A kivonuló tűzoltók keserűen tudnák sorolni az eseteket, hiszen ők azok, akiknek magyarázkodniuk kell a segítséget kérőnél, mert későn érkeznek.

Egy milliárdokért felépített rendszernek mekkora hibatűrő képességgel kell bírnia?  Egy kirúgás megjavítja a több sebből vérzőt? Az egész világon működik, csak a Kárpát-medencében nem?  Vajon mi lehet ennek az oka?