Érezzük magunkat biztonságban!
A történet talán szokványosnak is mondható. Történik egy közúti baleset, valaki megsérül, valami kigyullad, a károsult, vagy másik ember hívja azokat, akik a bajbajutottaknak segítséget tudnak nyújtani. Van hozzá bátorságuk, szakértelmük, felszereltségük stb.
És ilyenkor hiszi azt az átlag polgár, hogy biztonságban van, hiszen csak egy telefon és a segítség jön. Németországban 8 percen belül, Ausztriában, Csehországban 10 percen belül, Magyarországon… hát igen… hány percen belül is? Számolgatásomat csak a tűzoltó egységek kiérési idejére vonatkoztatom, az OMSZ-szel nem foglalkozom.
Kell egy autós térkép, egy útvonal tervező program és az indulási rovatba írjuk be a tűzoltóság székhelyét, az érkezésibe egyenként a működési területén lévő településeket egyesével és jegyezzük fel az adatokat. Amit a gép kiad, az a távolság km-ben és az elérési idő percben. Ha ezt elvégezzük Magyarország 3200 településére, majd az adatokat összeadjuk és elosztjuk a települések számával – azaz átlagot számolunk – hirtelen lefordulok a székről. Magyarországon átlagosan a hivatásos és önkéntes tűzoltóságok által lefedett működési területeken az átlag vonulási távolság 34 km, ami átlagosan 41 perc átlagos kiérkezési időnek felel meg. DÖBBENETES.
A segítségnyújtás gyorsasága persze nem csak a távolság függvénye. Július 4-én Pomáz és Pilisszentkereszt között kigyulladt egy motorkerékpár. Nem menet közben, álló helyzetben, azaz közúti baleset, sérülés nem történt. Szerencsére. Műszaki meghibásodás történt, a kifolyó üzemanyag pillanatok alatt lángra lobbant és mintegy 5 méter magas lángokkal a 6 millió forintos szerkezet égni kezdett. Egy arra járó autós a 2 kg-os tűzoltókészülékét ugyan kilőtte, de a tüzet eloltani nem tudta. Hívni kell a tűzoltókat! Az idő – jegyezzük meg, mert fontos – 13 óra 00 perc. Szóval a jelző felhívja a 112 nemzetközi segélykérő telefonszámot és elmondja a történteket, hogy Pomáz és Pilisszentkereszt között ég egy motor, személyi sérülés nem történt. Majd elindul az a gyermekjáték, melyben az egyik gyerek a másik fülébe súg valamit, majd a következő az utána levő fülébe és ez így megy tovább, a sor végén álló gyerekig, aki hangosan elmondja, hogy mit jegyzett meg és mindenki jót nevet, mikor kiderül, hogy az első és az utolsó mondatok nem is hasonlítanak egymásra. Csakhogy, ha bajba kerülünk, nincs kedvünk nagyokat nevetni. Szóval elindult a sugdosás, a 112 átszólt a megyei rendőrségre, azok a szentendrei rendőrségre, azok a szentendrei tűzoltóknak, majd ők hívták a működési területileg illetékes pomázi tűzoltókat. A pomázi ügyelet 13 óra 20 perckor veszi a jelzést, mely szerint a csobánkai elágazás után személygépkocsi ég. Az ügyeletes riaszt, 13 óra 23 perckor a fecskendő elindul. 13 óra 31 perckor megérkezik a káresethez. A motor még lángol, de már csak épphogy, hiszen az üzemanyag és az éghető anyagok megsemmisültek. Utómunkát végeznek a tűzoltók.
Az önkéntes tűzoltónak a munkahelyéről a 119/1996.(VII.24.) kormányrendelet szerint nappal 8 perc áll rendelkezésre, hogy beérjen a tűzoltóságra, mert ezen belül a fecskendőnek el kell indulni. Ez itt rendben is van, a fecskendő 3 perc alatt elindult. A jelzéstől számítva 10 percen belül jó lenne megérkezni egy eseményhez. Ez 11 perc alatt sikerült. Ha megnézzük, hogy a káreset a jelzett helytől kb. 2 km-rel volt távolabb, kicsit keresni kellett, még talán ez is bocsánatos bűn, hogy 10 perc helyett 11 percet futottak a tűzoltók.
Viszont arról, hogy hol van a hiányzó 20 perc az első (112-es) jelzés és a tűzoltóság riasztása között, erről valakinek el kellene számolni!
