Befejeződött a ferihegyi tűzoltók fizikai vizsgálata

A szeptember 11-én tartott nemzetközi konferencián számoltunk be a ferihegyi tűzoltók nyugalmi EKG, vérnyomás, vérkép, antropometriai és a terhelhetőséget megállapító spiróergometriás vizsgálatairól.

Az antropometriai vizsgálatok alapján a testalkatnak, életkornak megfelelően adtuk meg az optimális súlyt. A spiróergometriás vizsgálat adataiból pedig meghatároztuk a zsírégetéshez szükséges intenzitási tartományt. Azon egyéneknél, akik nem kövérek, a választott, vagy ajánlott sportág eredményes, sikerélményt biztosító végzéséhez tudunk tanácsot adni. A zsírok elégetése (kevesebb oxigénatomot tartalmaznak, mint a cukrok) legalább 10%-kal több környezeti oxigént igényel, mint azonos mennyiségű cukoré. A fogyasztás időszakában a fizikai aktivitás jellegét úgy célszerű megválasztani, hogy a szervezet számára az oxidáció körülményei optimálisak legyenek. A sportmozgás intenzitása, időtartama a „mérsékelt erőteljességi övezet”-nek feleljen meg. Ilyen körülmények között ugyanis a szív-vérkeringési rendszere döntően oxigénadósság nélkül tudja biztosítani az oxigén ellátását. A szervezet tehát valódi egyensúlyi állapotban „dolgozik” és ilyenkor égeti a zsírt. A hatékony testtömeg-csökkenés tehát nem egyenlő a koplalással. Ez utóbbi nemcsak azért nem javasolható eljárás, mert a koplalás sok pszichés és egyéb következményes kellemetlenségeket okoz, hanem veszélyezteti a belső környezet állandóságát is. Kevésbé terhelhető az izomzat, zavart szenved az ásványi-anyag forgalom, romlik a keringés teljesítménye. A nem megfelelő folyadékháztartás miatt jelentősen csökken a szöveti vérátáramlás. Ebből következik, hogy romlik a szervezet hűtése. Ezen folyamatok tűzoltóknál még fokozottabban érvényesülnek bevetéskor, tűzoltóruhában, ami hőtorlódáshoz és extrém esetben pedig szívrohamhoz vezethetnek.

Fogyasztás alkalmával a test raktározott zsírmennyiségében következik be lényeges változás, csökkenés. A szervezet folyadéktereinek meghatározott hányaddal történő csökkentése gyors és látványos súlyvesztéshez vezethet, de ez nem tekinthető valóban fogyásnak. Hosszabb-rövidebb idő alatt a szabályozó rendszerek működése következtében a folyadékegyensúly helyreáll. A test tömegének tartós csökkenése tehát a zsírraktárak mennyiségének csökkenését jelenti, ami lassú és kitartást, türelmet igénylő folyamat. A gondosan összeállított és ellenőrzött diétán kívül fokozott fizikai aktivitást (tehát fokozott energiafelhasználást) és nem utolsó sorban akaraterőt feltételez. A fogyasztáshoz szükséges diétát úgy célszerű megválasztani, hogy a test zsírtartalmának csökkenése viszonylag folyamatos legyen és a zsírraktárakból hetente felhasznált mennyiség ne haladja meg 16 éves kor előtt a 0,25, felnőtteknél az 1,0-1,5 kg-ot. A fizikai aktivitással kombinált fogyasztáskor figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy ez idő alatt a korábbiakhoz viszonyítva fokozódik a szervezet vitamin- és ásványianyag-szükséglete is. A diétás étrendből a naponta szükséges fehérjemennyiség (egészségtani fehérjeminimum = testtömeg kilogrammonként legalább 1 g -az egyes tápanyagféleségek fehérjetartalma a forgalomban lévő tápanyag-táblázatokban megtalálható) nem hiányozhat, tehát csak a többi energiahordozó (zsírok és szénhidrátok) mennyiségét csökkenthetjük a szükséges arányban. Az étrend összeállításához hasznos segítséget adhat egy tápanyagtáblázat. A fogyasztáskor az energia bevitel ésszerű korlátozása és az energia-felhasználás fokozása mellett további módon is növelhetjük a diéta hatásfokát. A raktárzsír mobilizálását gátló körülményeket kiküszöböljük. A zsírfelhasználás elsődleges gátlója az inzulin, nemcsak azzal, hogy gátolja a zsírbontást, hanem egyúttal fokozza a zsírok beépülését is. Az étrendben kerülni kell tehát a gyorsan felszívódó egyszerű (édes) cukrokat. Ezek hirtelen, és a bevitel függvényében emelik a vércukor szintet és ezzel párhuzamosan megindítják az inzulin elválasztását. A bőséges étkezések is hasonló hatást eredményeznek. Ezzel magyarázható az, hogy azonos energia bevitel napi öt vagy még több részre osztva kevésbé okoz zsírlerakódást, mint napi két-három étkezés esetén.

Az általunk elvégzett antropometriai vizsgálatok alapján a ferihegyi tűzoltók piknikus testalkata jelentős mértékben életkortól függetlenül magában hordozzák az elhízás veszélyét. A testösszetételük alapján megfelelő izomzattal rendelkeznek 45,81%, de ez az izomtömeg jelentős többletzsírt 11,63% cipel. A hízásra hajlamos piknikus 69%, a sportos atléta 32%, a nyúlánk testalkatú 2%-ban képviselteti magát a vizsgált mintában.

A vérkép vizsgálatokat egy olyan vérkép-analizátorral végeztük amit először az amerikai Challenger űrhajósai használtak. Vizsgálataink során így megadtuk a kapilláris vérből: Hematokrit: % (42-54 férfi, 37-47 nő), Haemoglobin: g/dl (14-18 férfi, 12-16 nő) Trombocita: x109/l (140-400) Fehérvérsejt: x109/l (4,3-10), Granulocyta: x109/l (1,8-7,2), Granulocyta: % (45-80) Lymphocita: x109/l (1,7-4,7), Lymphocita: % értékeket (22-55). A vérkép vizsgálatokat a spiroergometriás vizsgálatok előtt minden esetben elvégeztük. A betegség, sérülés, vagy gyógyulás hamissá teszi a kapott adatok értékelését. Jellemzően ebben a különleges munkakörben dolgozóknál is csak optimális vérkép, vérkémia, vagy spiroergometriás értékek mellett várható el a stressz helyzetben is hibátlan fizikai és szellemi teljesítmény leadása. Akinél többszöri ellenőrzés mellett sem változott jó irányba a vérkép, azt szakorvoshoz irányítottuk, bár ezekben az esetekben a vizsgált egyén tudott betegségéről, sérüléséről és kezelés alatt állt. A tűzoltóruhában, oxigénpalackkal felszerelt spiróergometriás vizsgálatoknál a vérképet nyugalomban és terhelés után is ellenőriztük. A vérkép eredményeit más szolgálatokat adó testületek vérkép adataival összehasonlítva arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a folyadékháztartás optimális értéken való tartása a tűzoltóknál még inkább kívánatos. Ha minimálisan is, de hematokrit értékek jelzik a fokozottabb izzadást, a hőleadás nehezebb körülményeit.

A spiróergometriás vizsgálatok eredményei alapján az általunk eddig vizsgált nem sportolói mintához képest a ferihegyi tűzoltók állóképessége – és az ezt legjobban kifejező testsúly-kilogrammra eső oxigénfelvétele – jobb. Ezzel a mérőszámmal a légzésfunkció és a szívkeringés teljesítménye minősíthető. Az átlagos 47,6 ml/kg oxigén-felvételhez 13,29 km/óra sebesség tartozik. Ez jó érték, azonban egyes személyeknél – sajnos a fiataloknál is – előfordult 30-35 ml/kg érték, ami megkérdőjelezi a megfelelő szolgálati teljesítményt.

A tűzoltóruha és felszerelés pedig a mérések szerint igencsak igénybe veszi a keringési rendszert, de az izomzatot is. Ruha nélkül a bőr hőmérséklete az indulási hőmérséklethez képest a terhelés hatására 8-9 kilométeres sebességig emelkedik, majd a terhelés végéig egy fokot hűl, ami által lehetőség van jelenős terhelés elviselésére. Tűzoltóruhában már induláskor 36 fokra emelkedett a bőrhőmérséklet, amelynek terhelés alatti görbéje az intenzív keringési teljesítmény, pl. gyorsan emelkedő pulzusszám miatt ellaposodik, de tovább emelkedik 36,7 fokig. A terhelés után – mivel megszűnik az intenzív izomprés a kapillárisokra – a hőmérséklet eléri a 37,68 fokot. Az elérhető teljesítmény azonban átlagosan 9,5 km/óra sebességre csökken.

Az elvégzett vizsgálatok eredményeiből levonható az a következtetés, hogy az állomány terhelhetősége alapvetően életmódváltással javítható, ami nem nélkülözheti a rendszeres orvosi vizsgálatokat, a rendszeres sportolást, a megfelelő pihenést és fokozottabb folyadékbevitelt.

A kapott eredmények alapján a szolgálatellátás minél magasabb szinten történő ellátása érdekében – személyre szabottan, az egyéni eredmények tükrében – elkezdődött az a fizikai felkészítés, amely lehetővé teszi a tűzoltók riasztás esetén történő minél eredményesebb beavatkozását.