Milliárdos kár a Mikroelektronikai Vállalatnál

A Mikroelektronikai Vállalat (Budapest IV. kerület, Fóti út 56.) „T” jelzésű csarnokában – ahol speciális híradástechnikához és mikroprocesszoros berendezésekhez alap-, félkész és késztermékek gyártása folyt patikatisztaságú körülmények között – tűz ütött ki 1986. május 26-án, amely a becslések szerint 1 milliárd forint közvetlen kárt okozott. Közvetetten azonban értékelni kell azt is, hogy olyan technológia vált a tűz martalékává – a csarnokban két chipgyártósor működött – amely már-már karnyújtásnyi közelségbe hozhatta volna egy, a fejlődés szempontjából fontos iparág világszínvonalhoz való felzárkózásának lehetőségét.

Azon a napon 6 óra 4 perckor Molnár Józsefné, a Mikroelektronikai Vállalat portása közvetlen tűzjelző telefonon jelezte a fővárosi IV-XV. kerületi tűzoltó-parancsnokság hírközpontjába a tüzet. A tűzjelzés alapja a gyengeáramú tűzjelző jelzése volt. A tűzjelzésre az I-es kiemelt riasztási számnak  megfelelően egy TŰ-1-es, egy IFA és egy porral oltó gépjármű indult útnak, összesen 13 fővel. A híradóügyeletes ezzel egy időben jelentette a tűzjelzést és a riasztás végrehajtását a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság (FTP) hírközpontjának.

Az elsőnek riasztott szerek 6 óra 10 perckor érkezetek a helyszínre. Csapó László főtörzsőrmester, szolgálatparancsnok rádión jelentette, hogy az egyszintes épület fölött sűrű füst gomolyog, egyben segítséget kért. A segítségkérés indokolt volt, hiszen a kiérkező rajok meglehetősen kiterjedt tűzzel találták szembe magukat, pedig alig hat perc telt el a tűzjelzés és a kiérkezés között. Az FTP hírközpontja a riasztási számot emelte és újabb 4 szert, valamint a budai Tűzoltási Csoportot riasztotta a helyszínre 6 óra 12 perckor. Nagyjából ezekben a percekben hajtotta végre Csapó László, az első tűzoltásvezető a felderítést, amelynek végeztével úgy határozott, hogy a riasztási számot II-re emeli. De nem telt bele 4 perc, a riasztási szám III-ra, újabb 4 perc múlva, tehát 6 óra 23 perckor pedig V-re emelkedett.

A kivonult tűzoltórajok az egész „T” csarnokra, azaz az ott elhelyezett technológiai sorok egészére kiterjedt tüzet találtak. 6 óra 23 perckor érkezett a helyszínre a budai Tűzoltási Csoport Csicsmann Gyula főhadnagy vezetésével. Ekkor 2 C sugárral dolgoztak a  rajok, s további sugarak szerelése folyamatban volt. A közös felderítést követően Csicsmann főhadnagy átvette a tűzoltás vezetését.

Az oltást nehezítette a mérgező gázok és maró anyagok, valamint a tűz- és robbanásveszélyes, valamint a hő hatására felszabaduló mérgező gázok (xilol, cián, arzén) nagy mennyiségű jelenléte: nemkülönben az épület sajátos szerkezete. A gyártástechnológia igen nagy tisztaságot követelt meg. Így például míg egy normál szobai légtérben 80-100 ezer porszem fordul elő a levegő köbméterében, addig az IC elemgyártás környezetében legfeljebb 15 porszem fordulhatott elő a levegő minden köbméterében. Ez a követelmény csak az úgynevezett tisztaszobarendszerrel vagy ház a házban rendszerrel volt megvalósítható.

A „T” csarnok egy 2405 négyzetméter alapterületű, emeletföldszintes, acélszerkezet vázas, lapos tetős  üzemcsarnok volt nagy felületű üvegburkolatokkal és válaszfalakkal. Ezek hő hatására történő rongálódása, leszakadása tovább nehezítette az oltást, de megnehezítette a sugarakkal az épület belsejébe való behatolást is. A tűzoltás teljes időtartama alatt fennállt a robbanásveszély. Két esetben nagyobb, hat esetben kisebb detonációjú robbanás be is következett. A légzőkészülékeket nem volt tanácsos egy percre sem mellőzni.

Az új tűzoltásvezető a felderítést követően,  6 óra 28 perckor a helyszínre rendelte a Simon emelőkosaras járművet. Ez az intézkedés később igen hasznosnak bizonyult. A legintenzívebb füstképződés az épületegyüttes Baross utcai oldala felől volt tapasztalható, az itt levő három lezárt (és a gyári dolgozók által kinyitni nem tudott) vasajtót a tűzoltásvezető felfeszítette. Az első ajtó kinyitásakor megállapította, hogy az épület mennyezetén elhelyezett közművezetékek és az álmennyezet a csarnok teljes, mintegy 50 méter hosszúságában ég. A további felderítés során egy 3×3 méteres helyiségben több gázpalackot talált, amelyek ki voltak téve a hősugárzásnak. A felfeszített 3 vasajtó elé egy-egy osztót, arról két-két sugarat szereltetve megkezdődött a palackok hűtése, kimentése és a tűz belső oldalon történő támadása.

6 óra 37 perckor a tűzoltás 5 C-sugárral és egy vízágyúval folyt, mely utóbbi feladata a tetőzet védelme, illetve szükség szerint az épület felső ablakain át bedolgozva a sugarak támogatása volt. Nagyjából ekkor közölte a gyári vezetők egyike, hogy a bent tárolt vegyi anyagok egy csoportja a levegővel érintkezve mérges gázokká alakul. Csicsmann főhadnagy 6 óra 45 perckor jelentette, hogy az épületben robbanás történt, amely a tetőszerkezetet megemelte.

A kialakult helyzet indokolttá tette a vezetési törzs megszervezését. A tűzoltásvezető a tűzoltásvezető-helyettes feladatául az épület Baross utca felőli oldalának oltását jelölte ki. A tűz ekkor tört ki az emeletföldszintes csarnok tetején, veszélyeztetve a Fóti út felöli oldalán a vele egybeépített hatszintes épületet is. A tűzoltásvezető újabb vízágyú szerelésére intézkedett, amelynek feladata a hatszintes téglaépület  homlokzatának védelme, a tűz tovaterjedésének megakadályozása volt. Később a hatszintes épület II. emeletére – nagyjából az égő „T” jelű csarnok tetőzetével egy magasságában – is 2 C-sugarat szereltetett a tűz átterjedését megakadályozandó.

A 8 óra 17 perkcor adott visszajelzés már a következőkről adhatott számot: „A hatszintes épületre a tűz átterjedését megakadályozták, a Reviczky utca felől a kritikus helyzet megszűnt. A vegyszerek kihordása folyamatban. A tűz körülhatárolása megtörtént, a füst intenzitása csökkent.”

A kedvező jelentés mögött azonban ott állt az is, hogy ekkor már több sérültje – elsősorban tűzoltók – volt a beavatkozásnak, hogy szükségessé vált a légzőkészülékek  és a habképző anyagok pótlása, hogy akkor már több órája folyt  a megfeszített küzdelem, hogy egyszerre 22 habosított C-sugár, három vízágyú és egy Simon-habsugár is dolgozott.

A körülhatárolás ellenére a tűz még tartogatott meglepetéseket. Az épület Reviczky utcai bejáratánál levő vegyszerraktárnál leszakadt az álmennyezet, s az ott tartózkodó Csicsmann Gyula főhadnagy, tűzoltásvezető megsérült. Két perccel később Jambrik Rudolf  alhadnagy, tűzoltásvezető-helyettes mérgezési tünetekkel rosszul lett. Elsősegélynyújtás után a mentők mindkettőjüket kórházba szállították. A tűzoltás vezetését ekkor Bartha Iván alezredes, a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság tűzoltási és szolgálati osztályvezetője vette át, aki a tűzoltásvezető-helyettesi teendőkkel Szijgyártó Mihály hadnagyot, a FTP tűzoltási alosztályvezetőjét bízta meg. Az együttesen végzett felderítést követően a támadásban levő C-sugarat és vízágyúsugarakat eredeti felállítási helyükön hagyta.

A tűz oltása ebben az időszakban felgyorsult. 9 óra 32 perckor Bartha alezredes már azt állapította meg, hogy a tűz lefeketítése megtörtént. Alig fél óra múltán pedig, 10 óra 9 perckor az utóbbi idők legnagyobb kárral járó tüzének oltása befejeződött: „A tűz véglegesen eloltva. A helyszínen 8 C sugár és 1 Simon védelme mellett utómunkálatok folynak. A mentők megállapítása szerint 9 tűzoltó és 3 polgári személy megsérült.” (A végső mérleg  szerint 10 tűzoltó és 4 üzemi dolgozó sérült meg.)

143 tűzoltó, 15  gépjárműfecskendő és 16 különleges szer csaknem négyórás megfeszített munkája eredményeképp eloszlott a sűrűn gomolygó füst a Mikroelektronikai Vállalat „T” jelű üzemcsarnoka fölül.

A főváros utcáin  –  mint kerékagy felé a küllők – szirénázva robogtak a különféle tűzoltógépjárművek az újpesti gyár felé. A legmagasabb riasztási szám elrendelését a nagy füst és a nagy hő, valamint az indokolta, hogy a MEV „T” jelű csarnokában sok volt az akkor még nem teljes körűen ismert tartalmú gázpalack. Így utólag úgy tetszik, jó néhány vonatkozásban meglehetően titokzatos gyár volt a Mikroelektronikai Vállalat.

Technológiai háttér

Az Állami Tervbizottság központi fejlesztési program indításáról döntött 1980 októberében a mikroelektronikai alkatrészek gyártása területén. Négy hónappal ezután a COCOM-bizottság megakadályozta annak lehetőségét, hogy a chipgyártásban jártas vállalatok technológiáját adjanak el Magyarországnak.  Ennek ellenére a Minisztertanács zöld utat, egyben mintegy kétmilliárd forintot biztosított a Mikroelektronikai Vállalat létrehozására 1981 végén. 1984 áprilisában átadták az első, úgynevezett CMOS technológiával működő gyártósort, majd 1985 novemberében a másik, a bipoláris gyártósort is. Persze még nem a termelésnek, hanem csak próbaüzemelésre. Az első fokú tűzvédelmi hatóságnál nyitott MEV-dossziéban használatbavételi eljárásról tanúskodó jegyzőkönyv nincs. A létesítmény használatba vételét a Fővárosi IV. kerületi Tanács V.B. műszaki osztálya által kiadott ideiglenes engedély biztosította.

A gyárban szükségképpen uralkodó hallatlanul nagy tisztaság, az 1100°C körüli technológiai hőmérséklet zárt térben (csőkemencékben) való előfordulása a tűzvédelem szempontjából megnyugtatónak tüntette fel a vállalatot. Valójában a gyártástechnológia veszélyesnek tekinthető. Az első, majd a technológia során többször ismétlődő művelet, a polírozott szilíciumszeletek vegyszeres tisztítása kénsavval, salétromsavval ammónium-hidroxiddal, sósavval történik. Az izzítás során a nitrogénen és oxigénen túl szilán, foszfin, diklórszilán és ammóniagázok is előfordulnak. A szilíciumból készülő gyártmányt fotolitográfiai művelet beiktatásával alakítják ki. Ennél a műveletnél különféle szerves anyagok, xilol, triklóretilén, kloroform fordul elő, amit fotoreziszt anyagokként alkalmaznak.

(Készült Juhász Béla Tűzvédelem 1986. augusztusi számában megjelent cikke alapján)