Ombudsmani vizsgálat a tűzoltók munkakörülményeiről

Az alábbiakban közzétesszük az OBH 4047/2006. számú ügy jelentését.

Az eljárás megindulása

A 2006. augusztus 8. napján bekövetkezett, három tűzoltó halálával végződő tűzeset, továbbá a tűzoltóságok technikai ellátottságával, és a tűzoltók egyéni védőfelszereléseivel kapcsolatos híradások nyomán, az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) 16. § (2) bekezdése alapján, hivatalból átfogó vizsgálatot folytatott az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese a tűzoltók élet- és munkakörülményei, valamint a tűzoltók, és az egyes tűzoltóságok működési területén élők alapvető jogai érvényesülése biztosítása és a 112-es segélyhívószám gyakorlati működése tárgyában.

A vizsgálat figyelemmel volt a 2003-ban, Gyula Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságán (a továbbiakban: Gyula HÖT) az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese által végzett vizsgálat megállapításaira és ajánlásaira, valamint az ajánlások teljesülésére. Munkatársaim több tűzoltóságon helyszíni ellenőrzést is végeztek. Az általános helyettes több hivatásos önkormányzati tűzoltóság parancsnokától írásban kért tájékoztatást.

A vizsgálat helyszínei voltak: a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság (a továbbiakban: FTP) és annak Belvárosi Tűzőrsége (a továbbiakban: FTP V), Józsefvárosi Tűzőrsége (FTP VIII) és Speciális Mentési Parancsnoksága (a továbbiakban: FTP SMP), Gyula HÖT, Pécs Megyei Jogú Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága (a továbbiakban: Pécs HÖT), Sopron Megyei Jogú Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága (a továbbiakban: Sopron HÖT), Szarvas Város Önkormányzatának Hivatásos Tűzoltóparancsnoksága (a továbbiakban: Szarvas HÖT), Szombathely Város Tűzoltósága (a továbbiakban: Szombathely HÖT), Budakalász, Csobánka, Pilisszentkereszt, Pilisszántó és Pomáz Önkormányzati Önkéntes Tűzoltósága (a továbbiakban: Pomáz ÖT). A vizsgált egységek parancsnokaival (helyettesével, helyettesítésre jogosult vezetőjével) előre összeállított tematikus interjút készítettek munkatársaim.

Ezen kívül az állomány tagjaival, és a szakszervezet helyi vezetőjével (HFTSZ, FTSZ) is folytattunk beszélgetéseket.

A személyesen is felkeresett tűzoltóságok parancsnokaitól, valamint Győr Megyei Jogú Város Tűzoltósága (a továbbiakban: Győr HÖT), Körmend Város Tűzoltósága (a továbbiakban: Körmend HÖT), Kőszegi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóparancsnokság (a továbbiakban: Kőszeg HÖT), Kőszegi Önkéntes Tűzoltóság (a továbbiakban: Kőszeg ÖT), Sárvár Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága (a továbbiakban: Sárvár HÖT), valamint Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága (a továbbiakban: Zalaegerszeg HÖT) parancsnokai írásban is adtak tájékoztatást. Az említett tűzoltóságok állományának egyéni védőfelszereléseit a Szombathely HÖT által szervezett tűzszimulációs gyakorlaton munkatársaim személyesen is megtekintették.
A 112-es mobil segélyhívószám hatékonyságát – kísérleti hívással – 3 helyszínen (Gyula HÖT, Pécs HÖT, Pomáz ÖT) ellenőrizték.

A vizsgálat során az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese személyes megbeszélés keretében tájékozódott az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága (a továbbiakban: OKF) főigazgatójától.

Érintett alkotmányos jogok

– Jogállamiság elve és az abból fakadó jogbiztonság követelménye (Alkotmány 2. § (1) bekezdés)
– Az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettsége (Alkotmány 8. § (1) bekezdés)
– Tulajdonhoz való jog (Alkotmány 13. § (1) bekezdés)
– Egészséges környezethez való jog (Alkotmány 18. §)
– Élethez és testi épséghez való jog (Alkotmány 54. §)
– Hátrányos megkülönböztetés tilalma (Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés)
– Egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jog (Alkotmány 70/B. § (2) bekezdés)
– Pihenéshez és szabadidőhöz való jog (Alkotmány 70/B. § (4) bekezdés)
– Érdekvédelemhez való jog (Alkotmány 70/C. § (1) bekezdés)
– Lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való jog (Alkotmány 70/D. § (1) bekezdés)

A vizsgálat megállapításai

A munkatársaim által készített interjúk tematikáját követve, tárgykörönként foglalom össze vizsgálatom megállapításait. (A kérdések egy része nem volt értelmezhető Pomáz ÖT esetében.)

I.
Az egyes tűzoltóságok működési körzetének/területének, illetékességi területének jellemzői

1. Az „Új Magyarország – Szabadság és szolidaritás – A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010.” című, az Országgyűlés 2006. június 9-i ülésnapján elfogadott Kormányprogram célkitűzésként fogalmazza meg a katasztrófa- és tűzvédelem továbbfejlesztésével a 15-20 perces beavatkozási időnek az ország bármely területén történő biztosítását. Az egyes tűzoltóságok elsődleges működési körzete – szükségképpen – eltérő nagyságú, az eltérő településszerkezet miatt, eltérő számú településre terjed ki. Az FTP és Pomáz ÖT kivételével valamennyi általam vizsgált HÖT elsődleges működési körzetében vannak olyan települések, amelyeket 20 percnél hosszabb, egyes települések esetén csak 30-60 perc alatt tudnak az elsődlegesen beavatkozó tűzoltóságok megközelíteni. Kiemelendő Körmend HÖT működési körzetéhez tartozó Szentgotthárd város és környékének problémája, ahová Körmendről indulva mintegy 30 perc alatt érhet a helyszínre a vonuló tűzoltóság. Ezen kívül mintegy 1-1,2 millió állampolgár él kb. 1100 olyan településen, amely 20 km-nél (és ennek megfelelően 20 perces elérési időnél) távolabb van a beavatkozó tűzoltóságtól.

Sok esetben a településszerkezet és úthálózat (szűk, magasság-, szélesség-, és súlykorlátozás alá eső utcák, utak) sajátosságai miatt a vonulások során nem érvényesülhet a megkülönböztető jelzések biztosította előny.

Az FTP esetében – ugyancsak településszerkezeti okokból, így különösen a sűrű beépítés miatt – indokolt lenne az előbbieknél rövidebb kiérkezési idő. Budapest belterületének túlnyomó részén biztosított a jelzés vételétől számított 10-12 percen belüli beavatkozás elkezdése két gépjárművel. Vannak azonban olyan – jellemzően külsőbb – területek is, amelyekre ennyi időn belül csak egy gépjármű érkezik a helyszínre.

Mindezekre tekintettel megállapítottam, hogy önmagában azon tény miatt, hogy egyes településekre (területekre) 15-20 percnél lényegesen hosszabb idő alatt érkezhet ki az elsődlegesen beavatkozó tűzoltóság, közvetlenül sérti az érintett állampolgárok tulajdonhoz, élethez és testi épséghez, lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való jogát, és az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettségét sem teljesíti.

Az OKF főigazgatója előtt is ismert ez a probléma, bár arról tájékoztatott, hogy a tűzoltóságok diszlokációja az elmúlt években jelentősen javult, és további erőfeszítéseket tesznek a veszélyeztetettebb területek felszámolása érdekében. Ennek keretében támogatják köztestületi tűzoltóságok létesítését. Ez valóban örvendetes és támogatandó, hiszen Körmend HÖT éveken át egy gépjárműfecskendővel működtetett őrsöt Szentgothárdon, amely a város és több távolabbi település, határátkelő védelmét látta el. A Szentgotthárdi őrs megszüntetésével azonban Körmend HÖT a működési területének jelentős részét az elvárható idő többszöröse alatt éri el. Ez pedig közvetlenül veszélyezteti a működési körzetében lakók tulajdonhoz, egészséges környezethez, élethez és testi épséghez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való jogát.
Ezzel szemben Pomáz ÖT elérési idejük csökkentése érdekében egy gépjárművel őrsöt kívánnak létesíteni Pilisszentkereszten.

2. A vizsgált tűzoltóságok általában rendelkeznek az elsődleges működési körzetükben található épületek, ipari létesítmények oltásához szükséges eszközökkel. Ez alól a vizsgálat idején kivétel volt Szombathely HÖT, amelynek elsődleges működési körzetében több mint 100 középmagas, vagy magas lépcsőház található, azonban – műszaki okokból – nem rendelkezett megfelelő magasbólmentő szerrel, segítségnyújtás keretében (más tűzoltóságról) pedig ideális esetben is több, mint 1 óra alatt érhet a helyszínre ilyen különleges tűzoltógépjármű. Ez önmagában alkalmas a tulajdonhoz, az élethez és testi épséghez, a lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásság okozására.

3. A vizsgált tűzoltóságok elsődleges működési területe (amelyen tűzoltási és műszaki mentési feladataikat végzik)  és illetékességi területe (amelyen hatósági igazgatási, valamint szakhatósági és tűzvizsgálati tevékenységet végeznek) nem esik minden esetben egybe. Ez azt jelenti, hogy egyes településen más tűzoltóság végzi a tűzoltási-, műszaki mentési feladatokat, és más a hatósági igazgatási, szakhatósági és tűzvizsgálati tevékenységet. Ennek eredményeként – különösen a működési területtel rendelkező köztestületi tűzoltóságok esetén – előfordulhat, hogy a hatóságként és szakhatóságként eljáró tűzoltóság nem ismeri az elsődlegesen beavatkozó tűzoltóság eszközeit, vagy a vonuló tűzoltóság a helyszínen szerez tudomást egy épület létéről, vagy funkcióváltásáról. Mindez azt okozhatja, hogy egyes épületek, szervezetek létesítményeinek tűzvédelme hosszabb-rövidebb ideig nem, vagy nem a lehető legmagasabb színvonalon biztosított. Mindez alkalmas arra is, hogy a tulajdonhoz, az élethez és testi épséghez, a legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozza.

4. Gyula, Sopron és Szombathely HÖT-on, a Riasztási és Segítségnyújtási Terv  (a továbbiakban: RST kötet) 2006 nyarán történt átdolgozása óta előfordult olyan eset, hogy segítségnyújtás keretében valamennyi készenlétben lévő gépjárműfecskendő elhagyta az elsődleges működési körzetet. Ennek következtében mintegy 60-120.000 állampolgár és több száz négyzetkilométernyi terület maradhat tűzoltóság által – több órán át is – védtelen.

Megállapítottam, hogy az RST kötetek átdolgozásával nem zárható ki, hogy többszázezer állampolgár tulajdonhoz, élethez és testi épséghez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való jogával összefüggő visszásság közvetlen veszélye keletkezzen, sőt fennáll annak a veszélye is, hogy az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettségét nem tudja teljesíteni.

II.
A személyi állománnyal kapcsolatos megállapítások

A. Létszám
Általában elmondható, hogy az állománytáblában szereplő létszám, valamint a tartósan távollévők nélkül számított tényleges létszám között (Gyula HÖT és Szarvas HÖT kivételével) – elsősorban a készenléti állomány terhére – jelentős, 5-10% közötti az eltérés (létszámhiány). Ennek oka elsősorban a tartós betegállomány, nem pedig az állománytábla szerint betöltetlen státusz. Megjegyzem, hogy a tényleges létszám – még az állománytáblában szereplő létszám sem – egyetlen HÖT-ön sem elegendő ahhoz, hogy gyakori (rendszeres) túlszolgálat nélkül valamennyi szabadság, szabadnap kiadható, az állomány kellő mértékben oktatásra/iskolára vezényelhető legyen. Ennek jórészt az az oka, hogy a szolgálati csoportok létszáma és a kötelező legkisebb szolgálati létszám közötti különbség elenyésző (gyakran csak 3-10 %), sokszor nem éri el a tényleges létszámhiány mértékét sem. Ez pedig a készenléti állomány esetében elsődlegesen a pihenéshez és szabadidőhöz való joggal összefüggő visszásságot okoz, de alkalmas lehet arra is, hogy az állomány lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való jogával, és közvetve – a készenléti állomány „túlhajszoltsága” miatt – a működési területen élők tulajdonhoz, élethez és testi épséghez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való jogával összefüggő visszásságot okozzon.
A fluktuáció éves szinten – a nyugdíjazás eseteit leszámítva – nem jelentős. A nyugdíjazás mértéke ezzel szemben magas (3-10 %). Egy nem várt, a készenléti állományt érintő „nyugdíjazási hullám” több évig tartó zavart eredményezhetne a tűzoltóságok – elsősorban azok tűzoltási és műszaki mentési – feladatainak ellátásában.

B. Lakáshelyzet
A hivatásos tűzoltók lakáshelyzete rendezettnek látszik: számottevő javulást eredményezett az állami kezességvállalásos lakáshitelek Hszt. hatálya alá tartozókra történő kiterjesztése. A lakáscélú munkáltatói támogatásról szóló 39/2000. (XII. 12.) BM rendelet 23. § h) pontja értelmében a hivatásos állami és önkormányzati tűzoltóság vonatkozásában a helyi lakásügyi szerv – a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok útján – az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság. A 24. § (9) bekezdése alapján az országos katasztrófavédelmi főigazgató szabályozza a rendelkezésükre álló lakáscélú támogatás elosztásának eljárási rendjét, a döntési jogosultság kérdéseit.
A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok tárgyi és költségvetési átadás-átvételének rendjéről szóló 59/1995. (V. 30.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése értelmében a hivatásos tűzoltók lakáscélú támogatására szolgáló központi költségvetési előirányzattal a megyei tűzoltóparancsnokság – a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban Katv.) 55. §-a értelmében ezen a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságot kell érteni – gazdálkodik. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdése azonban kimondja, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Erre tekintettel megállapítottam, hogy a lakáscélú munkáltatói támogatásról szóló 39/2000. (XII. 12.) BM rendelet 23. § h) pontjának kormányrendelettel ellentétes rendelkezése a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okoz.

Több HÖT állománya panaszkodott arra, hogy számukra nem átlátható az OKF által adott lakásvásárlási támogatás igénylésének és elosztásának (odaítélésének) rendszere. Többen nyilatkoztak úgy, hogy a negatív tapasztalataik és az állami kezességvállalásos lakáshitel lehetősége miatt nem terjesztettek elő ilyen kérelmet. (A parancsnokoktól kapott tájékoztatás szerint elenyésző azok száma, akik lakásvásárlási támogatást kaptak.)

Az OKF gazdasági főigazgató-helyettese 558/76/2001. számú átiratában engedélyezte, hogy az FTP dolgozóinak lakásmegoldása ügyében az FTP parancsnoka saját hatáskörében döntsön. E hatáskör alapján az FTP az elmúlt években többször kérte az OKF-től a munkáltatói kölcsön támogatás létszámarányos elosztását, mivel a nagy létszámból adódóan, az általuk adható támogatás – létszámukhoz viszonyítva – alacsony. Az FTP 2000. óta, évente mintegy 4 millió forint lakásvásárlási támogatás felett dönt.

A volt belügyminiszter a 14-401/06. számú ügyirat mellékletében hagyta jóvá a „fejezeti lakástámogatási előirányzat 2006. évi elosztását”. Ez a következőket tartalmazta:

Ssz.	Szerv megnevezése	Ellátási körbe tartozó szervek betöltött létszáma	Javasolt támogatás mértéke	Létszám arány	Részesedési arány	Egy főre jutó átlagos támogatás
A	B	C	D	E
…	…	…	…	…	…	…
	BM OKF belügyi állomány	1 722	10 500	2,61%	2%	6,10
	BM OKF hivatásos önkorm. tűzoltóság	7 814	48 000	11,84%	18%	11,26
	BM OKF hivatásos önkorm. tűzoltóság 2005. évi pótkeret	40 000
44.	BM OKF összesen:	9 536	98 500	14,45%	20%	10,33
…	…	…	…	…	…	…

Ebből kitűnik, hogy az FTP hatáskörében odaítélhető lakásvásárlási támogatás mértéke valóban elmarad (22 %) az egy főre jutó támogatás összegétől, de nem derül ki, hogy van-e bármilyen alkotmányosan alátámasztható (ún. ésszerű) indoka a különbségtételnek. Ez pedig alkalmas arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságot okozzon.
A fenntartó önkormányzatok is igen jelentős segítséget nyújtanak az egyes tűzoltóságok állománya lakáshelyzetének javításához. Például Pécs HÖT 3 önkormányzati szociális bérlőkijelölési joggal rendelkezik. Önkormányzati bérlakásban lakik 2 tűzoltó Sopron HÖT állományából, Sárvár HÖT állományából pedig 1 tűzoltó kapott 5 évre az ifjúházasok otthonában az önkormányzattól lakást.

C. Az állomány vagyoni helyzete
A készenléti szolgálatot ellátó tűzoltók jelentős, mintegy 10-40 %-a rendelkezik további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésére vonatkozó engedéllyel. Az állománnyal folytatott beszélgetéseink során megtudtuk, hogy az állomány ennél lényegesen nagyobb része rendelkezik valamilyen kereset-kiegészítéssel. Ez a hobbi-szintű méhészkedéstől, mezőgazdasági őstermelői tevékenységen és a bizonytalan gyakoriságú segédmunkán át, a családi vállalkozásokban történő eseti segítségnyújtásig terjed. Többen elmondták, hogy a munkarendjük miatt nem tudnak állandó másodállást találni, ezért azt nem is tudják engedélyeztetni. A készenléti szolgálatot ellátó, beosztotti tűzoltóállomány rendszeres havi nettó illetménye átlagban 90.000 Ft körül van. (Ezt a túlszolgálat megváltása, 13. havi illetmény stb. növeli). Az általunk megkérdezettek szerint családjuk eltartása, felvett lakáshitelük rendszeres törlesztése érdekében elkerülhetetlen, hogy szolgálaton kívül is dolgozzanak, ami egészségük megőrzését veszélyeztetheti.

D. Munkarend és túlszolgálat
A hatósági igazgatási területen a heti szolgálatteljesítési idő 40 óra (hivatali munkarend). A tűzoltási, műszaki mentési feladatokat ellátó (készenléti) állomány heti szolgálatteljesítési ideje 24/48 órás bontásban (háromváltásos munkarend) legfeljebb 52 óra.

A hivatali munkarendben dolgozók túlszolgálatának szabadidővel történő ellentételezése mindenütt megoldott.

Ezzel szemben a készenléti szolgálatot adó állomány esetében a tartósnak tekinthető létszámhiány, és a Hszt. módosításával csökkentett szolgálatiidő-keret a gyakorlatban nem teszi lehetővé a túlszolgálat szabadidővel történő megváltását. 2006. év II. félévében a túlszolgálat pénzbeli megváltására szolgáló források, vizsgálatunk idején még nem voltak ismertek. Ez pedig a készenléti állomány vonatkozásában felvetette a tulajdonhoz , az egyenlő munkáért egyenlő bérhez, valamint a pihenéshez és szabadidőhöz való jog közvetlen sérelmének veszélyét.

Mindez azért érdemel különös figyelmet, mert 2007. évben heti 50, 2008. évben pedig heti 48 óra lesz a készenléti szolgálatot ellátók legmagasabb heti megengedett munkaideje. Ez pedig az állománytábla módosítása nélkül könnyen az állomány folyamatos, ellentételezés nélküli túlszolgálatához vezethet.

Az OKF főigazgatójával folytatott személyes megbeszélés során egyértelművé vált, hogy jelentős és sürgős létszámfejlesztésre van szükség a Hszt. módosítása nyomán végrehajtandó heti szolgálatiidő-csökkentéssel összefüggésben. A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója ezzel szemben – a szentgotthárdi őrssel összefüggésben – a következőkről tájékoztatta Körmend HÖT parancsnokát: „Bízva a Parancsnok Úr működési területe iránti elkötelezettségében, saját hatáskörükben lehetőség van évi 450 óra túlszolgálat elrendelésére, esetleg 24/24 órás szolgálat elrendelésére, melynek fedezetét saját finanszírozásból – pl. a tartós betegállományban lévők társadalombiztosítás általi finanszírozás miatt keletkezett tartalékból – kell biztosítani.” Úgy vélem, hogy a rendszeres, „üzemszerű” túlszolgálat ellentétes lenne magával a túlszolgálat jogintézményével, kifejezetten a szolgálati időkeret csökkentése ellen hathat, ami – elsősorban – a pihenéshez és szabadidőhöz való joggal összefüggő visszásságot okozhat.

E. Munkaügyi ellenőrzés
Munkaügyi ellenőrzéseket jelenleg nem külső, a munkaügyi ellenőrzések lefolytatásában lényegesen nagyobb gyakorlattal rendelkező, kifejezetten erre a célra létrehozott szervezet látja el a vizsgált szervezetnél. Elfogadhatatlannak tartom, hogy – vizsgálataimat leszámítva – nincs olyan állami szerv, amely pl. szolgálati időre, a pihenőidőre, a túlszolgálatra, valamint a szabadságra vonatkozó jogszabályban előírt rendelkezéseket vizsgálta volna és feltárta, illetve nyilvánosságra hozta volna annak eredményét. A munkaügyi ellenőrzést nem látja el kellő színvonalon a katasztrófavédelmi szervezet. Ezt alátámasztják az OBH 5389/2005. számú ombudsmani jelentés megállapításai is, miszerint az OKF főosztályvezetője adott ki egy olyan „Segédletet”, amely a szolgálatiidő-keret számítása során éppen a szolgálatiidő-keret jogintézményével ellentétes szabályokat állapított meg. Az előzőekre tekintettel megállapítottam, hogy a kialakult helyzet (munkaügyi ellenőrzések, illetve azok érdemi hatásának elmaradása) a jogállamiság elvével és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, a pihenéshez és szabadidőhöz való joggal, a lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okoz. Mindez azt is jelenti, hogy az állam nem tesz eleget objektív alapjogvédelmi kötelezettségének sem.

A szolgálatiidő-keret számításával – így a túlszolgálattal is – kapcsolatban, már az OBH 5389/2005. számú jelentésében az általános helyettes biztos összefoglalta megállapításait, így ezen jelentés erre vonatkozóan nem tartalmaz megállapításokat.

F. Munkába járás
Valamennyi HÖT-ön jellemzően az állomány saját gépjárművel, vagy tömegközlekedési eszközzel jár szolgálatba. A rendelkezésemre álló adatok szerint a jogszabályban előírt költségtérítést, illetve helyi tömegközlekedési bérletet az állomány megkapja. Ezzel ellentétes adat sem az állománnyal folytatott beszélgetések, sem pedig az állomány által kitöltött kérdőívek alapján nem merült fel.

G. Fegyelmi helyzet
A vizsgált tűzoltóságok fegyelmi helyzete jó, átlagosan az állomány mintegy 1,6%-a ellen indult fegyelmi-, és mintegy 0,4%-a ellen büntetőeljárás 2006-ban. A fegyelmi eljárások lefolytatásával kapcsolatban alkotmányos joggal összefüggő visszásságra utaló körülményt nem tapasztaltam.

H. Érdemek elismerése
Több parancsnok is elégedetlenségét jelezte az érdemek elismerésének rendszerével kapcsolatban. Egyrészt megjegyezték, hogy szűkös költségvetésük egyre kevésbé teszi lehetővé a fizetési fokozat várakozási idejének csökkentését, és az egy fizetési fokozattal előresorolást. A rendelkezésemre álló adatok alapján úgy vélem, hogy – bár kellően differenciált – pénzügyi okokból ténylegesen nehezen alkalmazható a Hszt. érdemek elismerésére kialakított jelenlegi rendszere.
Megállapítottam továbbá, hogy a köztestületi tűzoltósági állomány érdemei elismerésének rendszere kevésbé kidolgozott.

III.
Az elhelyezés körülményei

1. Helyszíni bejárás történt az FTP V., az FTP VIII., az FTP SMP, Gyula HÖT, Pécs HÖT, Sopron HÖT, Szarvas HÖT, Szombathely HÖT, valamint Pomáz ÖT laktanyákban, írásban adtak tájékoztatást Győr HÖT, Körmend HÖT, Sárvár HÖT, Zalaegerszeg HÖT, valamint az FTP további laktanyáinak állapotáról. Az általánosítható tapasztalatokra figyelemmel megállapításaimat nem tűzoltóságonként, hanem összességében összegeztem az alábbiak szerint:

Csaknem valamennyi laktanyára jellemző, hogy az épületek állagmegóvásában (karbantartásban) és a kisebb-nagyobb felújításokban a készenléti állomány jelentős részt vállal. A rendelkezésemre álló információk szerint a készenléti állomány ezirányú tevékenysége nélkül a laktanyák állapota meg sem közelítené a jelenlegit. A vizsgálattal érintett laktanyák jelentős részében a mellékhelyiségek és az azokhoz kapcsolódó vezetékrendszerek állaga jelentősen leromlott. A tisztálkodási lehetőségek sokszor korlátozottak (egyes laktanyákban mindössze 2-3 zuhanyzó található). Csőtörésből, illetve beázásból eredő nyomokat szintén több laktanyában tapasztaltam. A fűtési rendszer és a világítás csaknem mindenhol korszerűtlen, alacsony hatásfokú, karbantartása is jelentős kiadást jelent. Ehhez hasonlóan több helyütt elavultak és leromlott állapotúak a nyílászárók: a rossz hőtechnikai értékekkel rendelkező ablakok állapota leromlott, azok megvetemedtek, tömítéseik elöregedtek, ezért nem biztosítják a lég és vízzárást. (pl. Pécs HÖT-án az egyes hálókörletekben a beázások miatt több ablakot nem nyithatóvá alakítottak.) A megfelelő szellőztetés nem mindenütt biztosított, a laktanyák jelentős része még részben sem klimatizált. A készenléti állomány elhelyezésére szolgáló körlet sokhelyütt meglehetősen zsúfolt, felszerelése (ágyak szekrények) elhasználódott.
Pécs HÖT parancsnokától kapott tájékoztat szerint „az ebéd melegítésére, kiosztására szolgáló konyha felszerelése nem elégíti ki az ÁNTSZ előírásait.”

Külön ki kell emelni Szarvas HÖT méltatlan elhelyezési körülményeit: az 1910-es években egyszintes lakóháznak épült laktanyában került elhelyezésre 1953-ban. A laktanya jelenlegi formáját az 1980-es években nyerte el. A helyiségek jelentős részének nincs természetes megvilágítása, az irodák – melyekben ügyfélfogadás is történik – kicsik és zsúfoltak. Az épület falai szemmel láthatóan vizesednek. A klub, tanterem, és ebédlő céljára egy 30 m2-es helyiség szolgál, ebből nyílnak a hálókörletek. A szekrényszoba (fekete-fehér öltöző) zsúfolt, a szekrények a ruházat tárolására sem mindig elegendőek. E helyiségben találhatóak az élelmiszerszekrények is. A kicsi és zsúfolt ételmelegítő-mosogató helyiségből nyílik a mosdó-fürdő. A szerek és felszerelések a laktanyától 30 méterre található szertárépületben, valamint egy fémvázas műanyagsátorban vannak elhelyezve, amit vonuláskor – időjárási körülményektől függetlenül – az udvaron keresztül közelít meg az állomány.

Összegezve: a vizsgált laktanyák többsége azonnali, jelentős beruházást igénylő felújításra szorulna. Több laktanya, illetve a rendszeresített felszerelési tárgyai szemmel láthatóan nem felelnek meg az alapvető higiénés- (pl. lópokrócok, leromlott mosdóhelyiségek, ételmelegítési- és mosogatási lehetőség) és munkaegészségügyi (világítás, bútorzat stb.) feltételeknek. Kétséges, hogy Szarvas HÖT épülete alkalmas-e egyáltalán tűzoltólaktanyának.

2. A vizsgált tűzoltóságok többségén sem a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló hivatali, igazgatási feladatokat ellátó, sem pedig a hivatásos tűzoltó állomány ellátottsága, felszereltsége, munkakörülményei nem megfelelőek. A Hszt. 67. §-a a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró feladatává teszi az egészséges és biztonságos szolgálatteljesítés feltételeinek, az ahhoz szükséges ismeretek megszerzésének biztosítását. Az egészséges munkahelyi környezet követelményrendszerével a munkaügyi és munkavédelmi szabályok is foglalkoznak, így többek között az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, illetve a 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről.

Jelentésem III./1. pontjában feltárt hiányosságok alkalmasak lehetnek arra, hogy a készenléti szolgálatot adó állomány élethez és testi épséghez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való jogával összefüggő visszásságot, vagy annak közvetlen veszélyét okozzák.

3. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról 1991. évi XI. törvény 2. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében az ÁNTSZ közegészségügyi ellenőrzési tevékenysége – a büntetés-végrehajtási szervezetet kivételével – nem terjed ki a rendvédelmi szervekre. Ugyancsak nem terjed ki a HÖT-okra a munkabiztonsági felügyelőségek ellenőrzési jogköre.

Úgy vélem, hogy úgy a közegészségügyi, mint a munkavédelmi ellenőrzés – jelen formájában – nem alkalmas arra, hogy feltárja a hiányosságokat, és kikényszerítse – pl. az általam is – feltárt hiányosságok orvoslását. Mindez pedig objektíve alkalmas arra, hogy a jogállamiság elvével, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okozzon.

Új, a céloknak megfelelő, korszerű tűzoltólaktanyák, valamint a szükséges felújítások tervei csaknem mindenhol rendelkezésre állnak, azonban azokra forráshiány miatt nem, vagy csak a legégetőbb részben kerülhetett eddig sor. Megállapítottam, hogy bár a központi költségvetési előirányzat terhére igényelhető beruházási, fejlesztési támogatás pályázati rendszerét a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok létesítési, fejlesztési költségeivel kapcsolatos pályázati feltételekről szóló 35/2003. (VII. 29.) BM rendelet tartalmazza, az elmúlt években nem került laktanyaépítési-, felújítási pályázat kiírásra. Figyelemmel arra, hogy sem a HÖT-ok, sem a fenntartó önkormányzatok normatív támogatása nem elegendő ilyen jellegű és arányú fejlesztésekre, valamint a központi költségvetési forrásból sem pályázhattak azokra, megállapítottam, hogy a pályázatok kiírásának elmaradása a jogállamiság elvével és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, a tulajdonhoz, élethez és testi épséghez és a legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okoz.

IV.
Egyéni védőfelszerelések és az életvédelmet szolgáló, a beavatkozást segítő
és biztonságot nyújtó – ruházaton kívüli – eszközök

1. Az egyéni védőfelszerelések gyártmánya, típusa, kora és állapota vizsgálatom idején jelentősen eltért az egyes tűzoltóságokon. Az új beszerzésű és kifogástalan állapotú bevetési védőruhák mellett akár 10-14 éves, elhasználódott (pl. Szombathely HÖT), a parancsnok által „kielégítő állapotúnak” ítélt (Sárvár HÖT), szakadt bélésű (pl. Sopron HÖT) is volt. Új, vagy kiváló állapotú speciális védőruhák (tűzbelépő védőruházat, hővédő ruházat, gáz- és vegyvédelmi védőruha) mellett 20 évnél idősebb, elhasználódott, vagy „csak” a koruk miatt selejtezendő ruhákról is tudomást szereztem. (Ez alól csak az FTP, Pécs HÖT és Szarvas HÖT volt kivétel, ahol valamennyi speciális védőruha megfelelő állapotú volt.) Az állomány védőfelszereléseinek beszerzése, az anyagi lehetőség hiányában több helyen nem problémamentes.

Figyelemre méltó viszont Pomáz ÖT egyéni védőfelszerelésekkel és az életvédelmet szolgáló, a beavatkozást segítő és biztonságot nyújtó – ruházaton kívüli – eszközökkel való ellátottsága, amely sok szempontból meghaladja a vizsgálatommal érintett HÖT-okét.

2. A tűzoltósisakok részben cserére (Zalaegerszeg HÖT), illetve kihordási idejük (ez a kapott tájékoztatás szerint felülvizsgálat esetén meghosszabbítható) végén cserére szorulnak. (Kisebb részben: Szarvas HÖT, nagyobb részben: FTP, Körmend HÖT, Pécs HÖT, Sopron HÖT, Szombathely HÖT.) A sisakok csak elenyésző részben voltak felszereltek lámpával (kivéve: Szarvas HÖT, Pomáz ÖT, és FTP SMP).

3. A kámzsák, védőkesztyűk és védőcsizmák általános állapota jó, bár többen sérelmezték, hogy a csizmák elhasználódása/sérülése esetén cseréjükre nem azonnal, hanem több hónap múlva kerül sor. Ez pedig alkalmas lehet arra, hogy az élethez és testi épséghez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okozzon.

4. Különbözőek a vizsgált tűzoltóságokon az életvédelmet szolgáló, a beavatkozást segítő és biztonságot nyújtó eszközökkel való ellátottság is. A mérőműszerek (oxigén koncentráció és toxikus gázokat mérőműszer, sugárzás mérőműszer) között is jelen van az elérhető legjobb technika, pl. Győr HÖT, Zalaegerszeg HÖT, Pécs HÖT, Szombathely HÖT, FTP, mint annak teljes hiánya: nincs vagy nagyon elavult, használhatatlan állapotú mérőműszereket tapasztaltam Gyula HÖT-ön, Körmend HÖT-ön, Sárvár HÖT-ön, Sopron HÖT-ön. Hőkamerával a vizsgált tűzoltóságok közül az FTP, Pécs HÖT, Zalaegerszeg HÖT, Körmend HÖT és Győr HÖT, távhőmérővel Pomáz ÖT, Sopron HÖT, Körmend HÖT, Zalaegerszeg HÖT, Pécs HÖT rendelkezik.

5. A hordágyakkal való ellátottság közel tökéletes, a parancsnokok többsége jó, vagy kiváló állapotúként jellemezte a meglévő eszközeiket, csak Körmend HÖT nem rendelkezik ilyen felszereléssel. (Szarvas HÖT parancsnokának írásbeli tájékoztatója nem tartalmaz adatot a kérdésre.)

6. A légzőkészülékek több HÖT-on az 1980-as évek közepén-végén beszerzett készülékek. A 20 éves légzőkészülékeket, esetleges kifogástalan állapotuk ellenére is aggályosnak tartom, mivel azok elavultak, lényegesen nehezebbek a maiaknál, ráadásul mintegy 10 %-kal kevesebb levegő tárolására alkalmasak. Új beszerzésű, modernebb légzőkészülékek nem, vagy csak részben kerültek rendszerbe, és gyakran egy HÖT-on belül is eltérő gyártmányúak/típusúak (ezért egymással nem kompatibilisak).

Volt olyan HÖT is, ahol azért nem állították rendszerbe az újabb légzőkészülékeket, mert csak a régi készülékekből rendelkezik a szükséges számú készlettel.

Az utóbbi években azonban fejlődött is a légzésvédelmi rendszerek beszerzése. Helyszíni látogatás után például a Pécs HÖT-a modern légzőkészülékeket kapott.

A tűzoltási, műszaki mentési és az ezekhez kapcsolódó tűzvédelmi technika alkalmazhatóságának részletes szabályairól szóló 31/2001. (XII. 19.) BM rendelet (a továbbiakban: TTechr.) 4. § (2) bekezdése előírja a rendszeresítési eljárás lefolytatásának szükségességét a tűzoltóság speciális igényeinek kielégítése és a kompatibilitás, illetve a rendelet mellékletében külön megjelölt tűzvédelmi technika biztosítása érdekében.

Általánosságban is elmondható, hogy az azonos helyzetben lévő jogalanyok indokolatlan megkülönböztetése áll fenn, ha nem minden tűzoltó kap megfelelő és azonos biztonságot nyújtó egyéni védőfelszerelést. A tűzoltók életének és testi épségének indokolatlan veszélyeztetését és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértését jelenti a megfelelő védőeszköz – akár csak részbeni – hiánya. Ugyancsak a tűzoltók élethez és testi épséghez, valamint legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való jogával összefüggő visszásságot okozhat, ha az egyes egyéni védőfelszerelések felülvizsgálatára vagy cseréjére nem kerül sor a szavatossági idő lejártáig.

(A tűzvédelmi technika rendszeresítésére, illetve rendszerből való kivonására, az üzemeltetés műszaki feltételeinek meghatározására a főigazgató jogosult.)

A helyszíni ellenőrzéseken tapasztaltakra, valamint a hivatkozott jogszabályi rendelkezésre figyelemmel, nem vitatható, hogy ha egy kárhelyen alkalmazott tűzvédelmi technika egymással nem kompatibilis a tulajdonhoz, az élethez és testi épséghez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okozhat, ezáltal pedig előfordulhat, hogy az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettségét nem tudja teljesíteni.

Az előzőek alapján megállapítottam azt is, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásság veszélyét okozza, hogy a használatban lévő légzőkészülékek között (műszaki színvonal, tömeg stb. tekintetében) jelentős különbség van, ennek eredményeként eltérő túlélési esélyei vannak a különböző korú/típusú/anyagú légzőkészüléket használó tűzoltóknak.

Az egyéni védőfelszerelésekkel és egyéb eszközökkel összefüggésben úgy vélem, hogy – a nemzetközi tapasztalatok feldolgozásával – megfontolandó az egyéni védőfelszerelések fejlesztése során az elérhető legjobb technika beszerzésére törekedni, ugyanis az állam így tudja objektív alapjogvédelmi kötelezettségét teljesíteni.

V.
Oltóanyagok és szakfelszerelések ellátottságáról

1. Az oltóanyagok (habképző anyagok és oltóporok) ellátottsága sem mindenhol megfelelő, a lejárt szavatosságú habképző anyagok (pl. Gyula HÖT, Zalaegerszeg HÖT) és oltópor (pl. Zalaegerszeg HÖT) pótlására a pénzügyi fedezet nem mindenhol biztosított. Gyula HÖT e tárgykörben még 2004. évben nyújtott be pályázatot, azonban annak elbírálásáról vizsgálatom időpontjáig nem kaptak értesítést.

Az OKF főigazgatója a lejárt szavatosságú habképző anyagokkal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a habképző anyagok általános rendszerben tartása nem indokolt, ugyanis nagyon ritkán oltanak habbal, vagyis a lejárt szavatosságú habképző anyagok nem okoznak valós problémát. Ezzel szemben a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok készenlétben tartandó legkisebb gépjármű és technikai eszköz állományáról szóló 7/2006. (II. 10.) BM rendelet melléklete (a továbbiakban: műszaki állománytábla) szerint készenlétben tartott szerek végleges készenlétbe állítása során – a tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének szabályairól szóló 1/2003. (I. 9.) BM rendelet (a továbbiakban TMMSZ) 126. pontja értelmében – pótolni kell az elhasznált üzem- és oltóanyagokat. A vizsgált tűzoltóságok gépjárműfecskendői habképző anyag tartályokkal is fel vannak szerelve. Nem ombudsmani feladat annak eldöntése, vagy véleményezése, hogy milyen oltóanyagokat rendszeresítenek és alkalmaznak, vagy részesítenek előnyben a tűzoltóságokon. Úgy vélem azonban, hogy csak a rendszeresített, és a jogszabályi feltételeknek maradéktalanul megfelelő oltóanyagok fogadhatóak el, mivel csak ennek birtokában láthatják el maradéktalanul feladataikat az egyes tűzoltóságok. Mindez ugyancsak a jogállamiság elvével és az abból fakadó jogbiztonság követelményével, a működési területen lakók tulajdonhoz, egészséges környezethez való jogával, továbbá a beavatkozásban résztvevők és a működési területen lakók élethez és testi épséghez, valamint legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való jogával összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozza. Fennáll továbbá annak veszélye, hogy az állam ez esetben sem tudja objektív alapjogvédelmi kötelezettségét teljesíteni.

2. Az egyes tűzoltóságok nagyon sokféle szakfelszereléssel (feszítő vágók, aggregátorok, alpintechnikai eszközök stb.) rendelkeznek. Általában a nélkülözhetetlen szakfelszerelések biztosítottak. Több parancsnok jelezte, hogy nem pusztán a szakfelszerelések beszerzése jelent gondot, hanem azok szükséges javíttatása, valamint rendszeres (sokszor féléves, éves) felülvizsgálata is. A szakfelszereléseket az ország különböző pontjaira kell revízióra szállítani, mert a helyszíni ellenőrzés kevés esetben biztosítható. Györ HÖT parancsnoka jelezte például, hogy a regionális mentőbázis konténereinek málhája szinte mindig hiányos, ugyanis a bennük lévő felszerelés közül néhány mindig felülvizsgálaton van. A felülvizsgálatok költségeit jelentősen növelik egyéb költségek (pl. szállítás és ügyintézés) is. A szakfelszerelések jogszabályban is előírt felülvizsgálatára sem biztosított hiánytalanul a normatív támogatás.

VI.
Tűzoltójárművek, felépítmények

Az elmúlt évek fejlesztésének köszönhetően jelentősen csökkent a tűzoltógépjárművek átlagéletkora, bár vannak 10 évnél, nem ritkán a 20 évnél is öregebb járművek. (Megjegyzem, hogy néhány kivételes esetben a közel 30 éves, külföldről használtan ajándékba kapott járművek minden szempontból „versenyképesek” a fiatalabb társaikkal. Pl. Gyula HÖT.) Csaknem minden vizsgált HÖT-on volt elöregedett, 5-10%-os műszaki állapotú gépjármű. Az újabb, esetenként csak néhány éves járműveknél jelentős gondokat (szervezési feladat, finanszírozás) okoz, hogy a szervízelés a tűzoltóság működési területén belül nem megoldott, egyes különleges szereket és gépjárműfecskendőket garanciális, vagy egyéb okokból több száz kilométer távolságra (Budapest, Kondoros stb.) kell javíttatásra szállítani.

Az OKF főigazgatójának tájékoztatása szerint, a felépítmények javításához szükséges alkatrészek ellátása jó, a szükséges alkatrészek 24 órán belül rendelkezésre állnak. Ennek ellenére előfordul, hogy egyes elvégzendő javítások alkatrészhiány miatt jelentősen – több hétig, vagy akár 6-8 hónapnál hosszabb ideig is – elhúzódnak. (Pl. Pécs HÖT egyik gépjárműfecskendője 2006 áprilisa óta üzemképtelen volt, Győr HÖT részére több hét elteltével érkezett csak meg a gépjármű meghibásodott szirénája, 2006. június 27-én meghibásodott gépjárműfecskendő javítását megrendelték, de szeptember közepéig nem érkezett meg az alkatrész, balesetet szenvedett vízszállítójuk javítása 8 hónapig tartott, mely közben többek között az autó rendszáma „elveszett”, Gyula HÖT gépjárműfecskendői javításához szükséges alkatrészek több hónap alatt érkeztek meg stb.) Egyes HÖT-ok szerint civil szervizek időnként be tudják szerezni azokat az alkatrészeket is, amelyekre a BM Heros Zrt. javítóüzemében hosszú időt kellene várni.

Problémát okoz egyes különleges szerek javítása is. Ezek gyártója által megbízott kizárólagos szervízelési joggal rendelkező szervizben esetenként hónapokig is eltart a javítás. (Pl. Szombathely HÖT magasbólmentő.)

Sok esetben a járművek fenntartására biztosított normatíva az egy-egy felépítmény éves felülvizsgálatának és a gépjármű évenkénti műszaki vizsgájának költségeit sem fedezi teljes mértékben, az üzemeltetés költségeit a normatív támogatáson kívüli forrásokból kell a tűzoltóságnak előteremtenie. Sokszor hiányzik a költségvetési forrás a jelentős összegű javítások elvégeztetésére. (Pl. Győr HÖT Faun daru, létraszerek.)

Több tűzoltóságon a műszaki állománytáblában felsorolt járműveken felüli – a feladatok megfelelő szintű ellátásához szükséges, ténylegesen használt – gépjárműveket (gyorsbeavatkozó, terepjáró stb.) is készenlétben tartanak. (Pl. Pécs HÖT, Gyula HÖT, Szombathely HÖT.) Ezzel szemben egyes elavult, ritkán használt, rendszeresen meghibásodó, esetleg más módon is kiváltható, költséges, különleges szerek szerepelnek az állománytáblában (Szombathely HÖT habbal oltó, porral oltó). Voltak olyan esetek is, amikor ugyanaz a jármű rövid időn belül gyorsbeavatkozóként, majd ügyintézői, végül erdőtüzes gépjárműként került besorolásra.

Már az OBH 3182/2003. számú ombudsmani jelentésetartalmazza, hogy +a technikai élettartamukon túlfutott, elhasználódott járművek baleseti veszélyforrást jelentenek használóik részére, különösen azért, mert a szolgálati igénybevétel eltér az átlagostól, gyakori a nagy sebességű vagy rossz terepviszonyok mellett történő használat, ami fokozott balesetveszéllyel járhat.”

Az előzőek alapján megállapítottam, hogy amennyiben a szükséges gépjárműbeszerzések, fejlesztések, karbantartások elmaradnak, nemcsak a szakszerű működés feltételei kerülnek veszélybe, hanem mind a tűzoltóknak, mind pedig az elsődleges működési és a segítségnyújtási körzet lakóinak az élethez és testi épséghez, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint az állampolgárok tulajdonhoz való joga is közvetlenül sérülhet, továbbá az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettsége sem érvényesül maradéktalanul.

VII.
112-es segélyhívó

1. A távközlő-hálózatok azonosítóinak felosztási tervéről szóló 10/2001. (III. 27.) MeHVM rendelettel hazánk – európai uniós jogharmonizáció során – bevezette a 112-es egységes európai segélyhívószámot. Az egységes segélyhívó szám bevezetésére és szabályozására külön jogszabály nem született, az arra vonatkozó rendelkezések különböző szintű jogszabályokban utalásként jelennek meg.  A 112-es hívószám Magyarország teljes területéről, bármely hálózatból, bármilyen típusú készülékkel hívható. Ezeket a hívásokat a megyei, illetve a fővárosi rendőr-főkapitányságok ügyeletén fogadják. A hívásokat innen attól függően továbbítják, hogy az adott segélyhívásra mely másik azonnali beavatkozó szerv – a vizsgált esetben a tűzoltóság – bevetése vagy közreműködése szükséges.
Amennyiben a tűzoltóság egységeinek beavatkozására van szükség, a hívást továbbítják az illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatóság ügyeletére, amely riasztja a működési terület szerint illetékes hivatásos önkormányzati tűzoltóságot, vagy a működési területtel rendelkező köztestületi tűzoltóságot. (Mindez beszédhang formájában történik.)

Az OBH 1955/2002. számú ombudsmani jelentés rámutatott arra, hogy „a tűzoltóság riasztási rendszere jelen formájában – a rendszerben meglévő áttételek nagy száma, és ennek következményeként előforduló indokolatlan késedelem miatt – az élethez, a tulajdonhoz, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot közvetlenül veszélyezteti, továbbá az állam nem tesz eleget maradéktalanul objektív alapjogvédelmi kötelezettségének sem. Mindez a felsorolt alapjogok tekintetében visszásság közvetlen veszélyét hordja magában.”

2. A helyszíni vizsgálatok során Gyula HÖT, Pécs HÖT és Pomáz ÖT híradóügyelet helyiségéből kezdeményeztek munkatársaim „segélyhívást”. Az OBH 3182/2003. számú jelentésben megfogalmazotthoz képest jelentős előrelépés, hogy a jelzés/segélyhívás 45 másodperc és 3 perc 50 másodperc közötti időn belül megérkezett a vonuló tűzoltóságra. Ez 2003. évihez képest mintegy 60-90%-kal jobb eredményt jelent. Tapasztalataim szerint a riasztási rendszerben jelentős tartalék található, bár az is igaz, hogy jelentős és érdemi változás történt a segélyhívó hívások kezelésének rendszerében.

3. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 145. § (2) bekezdése szerint a segélyhívások (a rendőrség, a tűzoltóság és a mentőszolgálat, valamint a „112”) megválaszolása céljából a telefonszolgáltató a hívó fél azonosítása kijelzésének letiltására, továbbá a helymeghatározási adatok kezelésére vonatkozó hozzájárulásának hiánya vagy visszavonása esetén is köteles a segélyhívó szolgálatok kérésére, rendelkezésre bocsátani – külön jogszabályban meghatározott módon – a hívó fél azonosítására, illetve a helymeghatározásra vonatkozó adatokat. Az elektronikus hírközlési szolgáltató adatkezelésének különös feltételeiről, az elektronikus hírközlési szolgáltatások adatbiztonságáról, valamint az azonosítókijelzés és hívásátirányítás szabályairól szóló 226/2003. (XII. 13.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdése értelmében a hívószámkijelzés letiltása nem alkalmazható – egyebek mellett – a segélyhívó szolgálatok hívószámaira, beleértve a „112” egységes európai segélyhívószámra irányuló hívások esetén. A segélyhívások megválaszolása céljából a szolgáltató a hívó fél azonosítása továbbá a helymeghatározási adatok kezelésére vonatkozó hozzájárulásának hiánya vagy visszavonása esetén is köteles a segélyhívó szolgálatok kérésére, rendelkezésre bocsátani a hívó fél azonosítására, illetve a helymeghatározásra vonatkozó adatokat.

Az egyértelmű jogi szabályozás ellenére csaknem valamennyi híradóügyeleten „kívánságként” fogalmazták meg a segélyhívó fél helymeghatározásának lehetőségét. (Ennek különösen a helyismerettel nem rendelkező, vagy úton lévő/utazó segélykérő esetén lenne kiemelkedő jelentősége, de alkalmas lenne a vaklárma kiszűrésére is.) A segélykérő helymeghatározásának elmaradása egyébként alkalmas lehet arra, hogy a tulajdonhoz, az élethez és testi épséghez, a legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásságot okozzon.

4. Két tűzoltóságon (FTP és Pécs HÖT) volt olyan számítógépes bevetés-irányító rendszer, amely a riasztási folyamattól kezdve, az ideális útvonal megtervezésén, és a helyszínre érkezést követően egészen a bevonulásig (laktanyába történő visszatérés) jelentős segítséget nyújt a tűzoltómunka során. Az OBH 3182/2003. számú biztosi jelentés is foglalkozott a bevetés-irányító rendszerekkel. Aszerint az integrált bevetés-irányító rendszerek alkalmazása során „egy bejelentéshez, eseményhez – az adott szituáció függvényében – optimalizáltan kapcsolhatóak a szükséges erőforrások, feladatok, helyszínek és prioritások. Ezeknek köszönhetően csökkenthető a szervezetek reakcióideje, több bejelentés kezelhető azonos létszámmal és növelhető a bejelentők biztonságérzete. A bevetés-irányítási feladatok elvégzéséhez megfelelő információkkal kell rendelkezni a bejelentőről, az eseményről, a helyszínről, a végrehajtandó feladatról, a mozgósítandó szervezetekről, azok készültségéről, elérhetőségéről, valamint helyzetéről. Ezt – adott bevetési létszám és esetszám felett – kizárólag megfelelően összehangolt információs rendszerekkel lehet hatékonyan megvalósítani.” Ezen álláspontot én is osztom, ezért felhívom a figyelmet a bevetés-irányító rendszerek alkalmazásában rejlő, mindeddig ki nem használt lehetőségekre.

VIII.
A vizsgálat alapján tett további megállapításaim

1. Tapasztalataim szerint valamennyi fenntartó települési önkormányzat – erejéhez, lehetőségeihez mérten – jelentősen támogatja tűzoltóságát. Nem mondható el azonban ez az egyéb, a működési területen található nem fenntartó többi helyi önkormányzatokról, azok ugyanis gyakran az eszközbeszerzések pályázatainak önrészéhez sem járulnak hozzá. (Ez alól Pomáz ÖT jelent csak kivételt, melyet – önkormányzati társulás keretében – a működési körzet valamennyi önkormányzata közösen tart fenn.)

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében – többek között – gondoskodás a helyi tűzvédelemről is. Igaz ugyan, hogy főszabályként – az Ötv. 8. § (2) bekezdése értelmében – a települési önkormányzat maga határozza meg – a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően -, e feladatát ellátja-e, és ha igen, milyen mértékben és módon. Az egyes településeknek etekintetben egyébként megegyeznek az érdekeik: polgáraik élet- és vagyonbiztonsága (úgy is mondhatjuk: élethez és testi épséghez, lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, valamint tulajdonhoz való joguk) leghatékonyabb biztosítása. Ennek keretében valamennyiüknek fokozott felelősségük van az egymással és az érintett tűzoltósággal való együttműködés elmélyítésében. A működési területek önkormányzatainak együttműködése nagyban segítheti a tűzoltóságot abban, hogy korszerű és hatékony eszközökkel láthassa el feladatát, ezáltal jelentősen javulhasson az ott élők biztonsága.

2. Az OKF főigazgatójától kapott tájékoztatás szerint az elmúlt években jelentősen nőtt a köztestületi (önkormányzati önkéntes) tűzoltóságok száma, melynek hatására jelentősen csökkentek a tűzvédelmi „fehér foltok”. Javult a korábban csak hosszú idő alatt elérhető területeken élők élethez, testi épséghez, és lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogának biztosítása. Az állampolgárok társadalmi felelősségvállalásának ez kimagasló példája, hiszen a települési önkormányzatokkal együtt, közösen hoznak áldozatot saját és környezetük biztonsága érdekében. Jelentős előrelépés továbbá, hogy eszközbeszerzésre a köztestületek a hivatásos tűzoltóságokkal, azonos feltételekkel pályázhatnak.

Mindazonáltal fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy
– Tudomásom szerint a köztestületi tűzoltóságok jelentős része csak nevükben önkéntes, főállású munkavállalókkal látják el készenléti feladataikat, akik – értelemszerűen – nem tartoznak a Hszt. kedvezményeket is biztosító hatálya alá, vagyis számukra nem jár semmiféle kedvezmény, mely hivatásos társaikat alanyi jogon megilleti.
– Nem teljesen egyértelmű, hogy – a társadalmit leszámítva – milyen megbecsülést, vagy ösztönzést kapnak a tűzoltást és a műszaki mentést önkéntesen felvállaló állampolgárok.
– Az önkéntes tűzoltók riasztáskor gyakran főállású munkahelyükről sietnek a laktanyába, hogy a káresethez vonuljanak, azonban semmiféle különös munkajogi védelemben nem részesülnek.
A felsorolt problémák pedig a köztestületi tűzoltók jogállása tekintetében a jogállamiság elvével, a tulajdonhoz, valamint a pihenéshez és szabadidőhöz való joggal összefüggő visszásságot keletkeztethetnek.

3. A vizsgált tűzoltóságokon az állomány tűzoltók kiképzettsége elégséges ahhoz, hogy saját, vagy az állampolgárok élete védelme érdekében megfelelően lássák el feladataikat. Elvétve van azonban csak lehetősége a készenléti szolgálatot ellátó tűzoltóknak arra, hogy modern (tűz)szimulációs gyakorlatokon vehessenek részt. Ennek szükségességét az OKF főigazgatója és a megkérdezett parancsnokok is elismerték. A szükséges berendezést (ún. „tűzszimulációs konténer”, vagy „tűzoltó gyakorló konténer”) a vizsgálat idején beszerezték. Ezek a gyakorlatok pedig alkalmasak lehetnek arra, hogy mind a tűzoltók, mind az állampolgárok tulajdonhoz, az élethez és testi épséghez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi, lelki egészséghez való joggal összefüggő visszásság veszélyét jelentősen csökkentsék.

Intézkedéseim

1. Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom a pénzügyminiszternek és az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy a mindenkori költségvetés előkészítése során a tűzoltóságok normatív támogatásakor legyenek figyelemmel a feladatellátáshoz nélkülözhetetlen gépjármű felújítás, egyéni védőfelszerelések és szakfelszerelések, oltóanyagok beszerzésének, továbbá a gépjárművek fenntartásának tényleges költségére, esetleg a tűzoltólaktanya építési és -rekonstrukciós programja előkészítésére.

2. Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy a tűzoltóságok hatékony munkaügyi, közegészségügyi és munkavédelmi ellenőrzésének megteremtése érdekében fontolja meg a jelenlegi törvényi szabályozások áttekintését és szükség szerint azok módosításának kezdeményezését.

2. Az Obtv. 25. §-a alapján javaslom a miniszterelnöknek a tűzvédelmi hatósági feladatokat ellátó szervezetekről és a tűzvédelmi hatósági tevékenység részletes szabályairól szóló 79/2007. (IV. 24.) Korm. rendelet kiegészítését úgy, hogy a más tűzoltóság működési területét érintő, az 1. §-ban tett intézkedései előtt az eljáró tűzoltóság kötelezően értesítse az érintett elsődlegesen beavatkozó tűzoltóságot, és annak véleményét vegye figyelembe.

3. Ugyancsak az Obtv. 25. §-a alapján javaslom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy
– a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok legkisebb létszámáról szóló 28/1996. (XI. 26.) BM rendelet módosításával biztosítsa a szolgálatiidő-csökkentés miatt szükséges létszámot.
– szüntesse meg a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok tárgyi és költségvetési átadás-átvételének rendjéről szóló 59/1995. (V. 30.) Korm. rendelettel ellentétes jogi szabályozást.

4. Az Obtv. 20. § (1) bekezdése alapján ajánlom a miniszterelnöknek,  hogy
– a jövőben is tekintse kiemelt célnak a 15-20 perces tűzoltói beavatkozási idő biztosítását az ország bármely területén.
– biztosítsa, a készenléti jellegű szolgálatot ellátó tűzoltók heti munkaidejének fokozatos csökkenését, ennek érdekében dolgozza ki a szükséges létszám biztosításának ütemtervét.
– tekintse át a riasztási rendszert, és ennek eredményéhez képest tegye meg a szükséges intézkedést a rendszerben található áttételek csökkentésére, valamint a segélyhívó helymeghatározásának tényleges biztosítása érdekében.
– vizsgálja meg a köztestületi tűzoltóságok működéséhez elengedhetetlen (ténylegesen) önkéntes tűzoltóvá válás lehetőségeit és tegye meg a szükségesnek tartott intézkedéseket.

5. Az Obtv. 20. § (1) bekezdése alapján ajánlom az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, vizsgálja meg, hogy az új RST kötetek valóban a legoptimálisabb megoldást jelentik-e a működési és segítségnyújtási körzet tűzvédelme és műszaki mentése megszervezésére.

6. Az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján kezdeményezem az országos katasztrófavédelmi főigazgatónál, hogy
– vizsgálja meg a lakásvásárlási kedvezmények odaítélésének szabályait és gyakorlatát, és szüntesse meg a hátrányos megkülönböztetés lehetőségét.
– a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény rendelkezéseit maradéktalanul figyelembe véve biztosítsa az egyes tűzoltóságok felszerelése kompatibilitása megvalósíthatóságának lehetőségeit.
– a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok készenlétben tartandó legkisebb gépjármű és technikai eszköz állományáról szóló 7/2006. (II. 10.) BM rendelet 2. §-ában kapott felhatalmazása alapján indokolt esetben tegyen javaslatot a szükséges módosításra az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek.
– tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tűzoltóképzés, illetve továbbképzés keretében tantervszerűen sor kerüljön (tűz)szimulációs gyakorlatokra.

8. Az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján kezdeményezem Szentgotthárd város polgármesterénél, és képviselő-testületénél, hogy a környező települések polgármestereinek és képviselő-testületeinek bevonásával kezdjen egyeztetést az OKF-nél, a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnál és Körmend HÖT parancsnokánál köztestületi tűzoltóság létesítésének előkészítésére.

Budapest, 2007.

Péterfalvi Attila
adatvédelmi biztos