A műegyetemi tűznél hősi halált halt tűzoltó szüleinek levele

Az alábbiakban közöljük Pintér József és Pintér Józsefné levelét, akik fiukat vesztették el a három tűzoltóáldozatot követelő tűzesetnél.

Köszönetnyilvánító levelünk, emlékezésünk a Kedves Barátokhoz, Iskolatársakhoz, Ismerősökhöz és Ismeretlenekhez, Munkatársakhoz, Rokonok és Sporttársakhoz!

Elmúlt több, mint 4 hónap egyetlen fiunk nélkül. Szeretném visszafordítani az idő kerekét arra a szörnyű augusztus 8-ára, hogy megváltoztathassam a megváltoztathatatlant. Rajtam kívül mások is így éreznek, hiszen akkor Ákost és Károlyt is elragadta a halál. Itt ülök és töröm a fejem, keresem a szavakat…

A hála és köszönet szavait szeretném mondatokba fogalmazni. De nem jönnek a szavak, csak a fájdalom és a könnyek, és ismét nagy erővel felszínre tör Gábor hiánya, hogy nem mondja többet „Anya…, Apa…, ez az a nagy tervem…!” és nem látom többet az életvidám mosolyát, amikor valamit megold, vagy elér. Nem látom a jövőt és az élet értelmét, csak a rideg sírkövet a temetőben. Elnézést a kitérőért, de anya vagyok, vagy már csak voltam.

Őszinte hálámat szeretném kifejezni azoknak, akik utolsó útjára kísérték, kik fejet hajtottak és kik lerótták tiszteletüket Gábor fiunk sírjánál.

Köszönet a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Parancsnokának, dr. Bende Péternek és a Humán Főosztály Vezetőjének, Molnár Zsuzsannának, az összes tűzoltó kollégának, hogy mindenben a segítségünkre voltak és a hivatalos ügyekben utat mutattak.

Külön-külön és mindenkinek egyszerre szeretném megköszönni mindazt, amit értünk tettek, hogy mellettünk álltak a gyász óráiban és azon is túl. Névvel és név nélkül vigasztaltak minket szóval és levéllel és segítettek bennünket anyagi támogatásukkal.

Remélem és bízom abban, hogy több ilyen szerencsétlen baleset nem fordul elő, mert ezt a fájdalmat amit most átélünk nem kívánjuk senkinek.

Hálás köszönettel:

Pintér József és Józsefné