Jelentés a műegyetemi tragédiáról

A fővárosi tűzoltóság a BME-lőtér oltásának körülményeit feltáró jelentés részleteit ismertette szeptember 13-án a Műegyetemen. A bizottság tagjai részletesen ismertették az események alakulását és a tragédia okait. A városrendészeti bizottság és a katasztrófavédelem mindeközben nem jutott közös nevezőre.

A műszaki egyetem mínusz második szintjén keletkezett tűzben augusztus 8-án három fiatal tűzoltó életét vesztette, hét társukat pedig füstmérgezéssel kezeltek az eset után. Több, a felelősöket kereső vizsgálat is indult, ezek közül a szakmai tényeket elemző anyagot mutatták be.

Bende Péter tűzoltó vezérőrnagy, a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság vezetője elmondta, hogy várták már a jelentést, melynek elkészítésében személyesen nem vett részt. A hosszúra nyúlt várakozást a körültekintő, alapos munka indokolta. Az eredményt szeretnék az összes fővárosi és vidéki vonulós tűzoltóval megismertetni, hogy a jövőben hasonló tragédia ne fordulhasson elő. Felhívta továbbá a figyelmet arra is, hogy az elmúlt hetekben minden alapot nélkülöző találgatásokat és megbízhatatlan kiszivárgásokat kezeltek tényként egyes sajtóorgánumok. A jelentést a fővárosi tűzoltóság és a katasztrófavédelem, mint a tűzoltóság felügyeleti és fölérendelt szerve közösen készítették.

Fentor László tűzoltó százados, a jelentéstevő bizottság egyik tagja felvázolta az oltás nehézségeit. Elmondása szerint a lőtér hátsó falánál gumiabroncsok voltak felhalmozva, melyek közé forgács és homok volt töltve. Ez szolgálta a célra lőtt, és a céltáblákon áthaladó lövedékek felfogását. Ezek felett-mögött egy ventilátorral ellátott szellőző-nyílás volt, elé egy farönkökből álló szerkezet került. A munkát és a mozgást nehezítette az, hogy a lőtér a mínusz második szinten volt, és a zegzugos, labirintusszerű folyosóra asztalok, székek és egyéb holmik, selejtezésre váró bútorok voltak pakolva.

A lőtér maga pedig egy a lövészetet szolgáló széles fémpulttal és lőállásokkal volt szétszabdalva. A tűzoltók kijutását nehezítette, hogy a fémpult oldalán és a lőállások közt középen csak egy keskeny területen lehetett kijutni. A 8×23 méteres, téglaboltozatos terem hátsó oldalán lévő golyófogó fal nagy része megsemmisült, a hatalmas hőhatást pedig az is mutatja, hogy a csupasz falakról a vakolat is lejött. A lőtérre vezető folyosó most majdnem üres, de az ott maradt vitrineken még látszik, hogy a korom teljesen ellepte őket.

Erdős Antal tűzoltó ezredes, általános parancsnokhelyettes lépésről lépésre elmondta, mi történt a tűz éjszakáján. A lőtéren a késői időpont ellenére négyen voltak és gyakoroltak, amikor a helyiség hátsó falánál lévő golyófogó falból füst tört elő. Miután poroltóval megpróbálták eloltani a tüzet, de nem tudtak hozzáférni, hívták a tűzoltóságot. A XI. kerületi egység a kétemeletes mélységbe vezető csigalépcső után, több ajtón áthaladva egy négyes elágazáshoz érkezett, amelynek jobb oldali ága a lőtér előtti folyosóra nyílt. Az alapvezeték megszerelése után (a víz egy elosztón keresztül a pince előteréig már eljutott) bementek. Az időközben kimenekülő fiatalok a szellőzést kikapcsolták, elektromos hibára gyanakodva – így a fekete füst gyorsan terjedt. Nem lehetett tudni, hogy pontosan mi ég, a helyzetet tovább bonyolította, hogy a helyiségben nagy mennyiségű lőszert is tároltak.

A lövészet vezetőjét (aki a lőtér üzemeltetőjének fia – a szerk.) mentőálarccal visszavitték, de a két személy által használt légzőpalack hamar kiürült, így nem sikerült a tűz fészkét megközelíteni. A tűzoltás vezetését az időközben kiérkező magasabb rangú tűzoltók átvették, eközben megérkezett a rohamszolgálat fecskendője is. A második alapvezetékkel még több tűzoltó ment le a pincerendszerbe, ahol időközben a látótávolság drasztikusan lecsökkent. A helyszínre megérkezett a légzőbázis és a szellőzést biztosító ventilátorok is. Hőkamerát is használatba vettek, de az egyébként hasznos műszer nem vezetett eredményre a tűz pontos helyének meghatározásában. Ekkor a teremben már sok tűzoltó volt, voltak, akik a kijárat közelében maradtak biztosítani, társaik az időközben a távolság miatt megtoldott sugárcsövek használatával hűteni kezdték a gumifalat. A füst mellett ekkor már a hőség is nehezítette a munkát, tájékozódást. A kiürülő palackok egyike, majd több is elkezdett riasztani, ezzel jelezve, hogy fogytán a levegő, indulni kell.

A szabályoknak és esküjüknek eleget tevő tűzoltók csapdába estek a vaslábak, székek, vitrinek erdejében. A sűrű füstben a karnyújtásnyira lévő társaikat sem láthatták. A menekülést, a kiutat jelentő tömlő, aminek mentén megpróbáltak a felszínre jutni, megtekeredett. A tapogatózva a kiutat kereső emberek, hátukon a sivító, majdnem üres légzőkészülékkel, koromsötétben a hurkot vetett tömlőt követve többször körbefordultak, eltévedtek. A társaik segítségére sietők sem voltak jobb helyzetben, a füst és a hőterhelés a közel negyven kilós felszerelésben, légzőmaszkban keservessé tette a bejutást. A kifelé igyekvők palackjai a stresszes helyzetben, fizikai megterhelés hatására hamar kiürültek. A szerencsésebbeket bajtársaik időben megtalálták és megmentették, de három tűzoltóhoz már későn érkezett a segítség. Most őket gyászolja a tűzoltó társadalom és a közvélemény is.

A bizottsági meghallgatások után szakértők véleményét is kikérték. A tűzeset hátterének felderítésében fegyverszakértő, vegyi és gumiégéssel foglalkozó szakértő is részt vett. A jelentést a tűzoltóság és a katasztrófavédelem szakemberei közösen jegyzik, bár a tűzoltó szakértők egyes megjegyzései, módosításai nem kerültek bele a végleges anyagba.

Bende Péter hangsúlyozta, hogy a tűzoltók nem képzetlenek. A két, híradásokban szereplő „alulképzett” tűzoltó a fővárosiak saját hatáskörben, a színvonal emelésének érdekében hozott szabályai szerint rendelkezik a kellőnél alacsonyabb képesítéssel. Tehát az országos szabályoknak, a katasztrófavédelem előírásainak megfeleltek mindketten. Bende Péter újságírói kérdésre azonban leszögezte, hogy a vizsgálati anyag nem tartalmaz valótlan állításokat.

A közönség soraiban ülő, a vizsgálatot vezető Muhorai Árpád katasztrófavédelmi főigazgató-helyettes szót kért. Elmondta, hogy a vizsgálat eredménye szakmailag igencsak megalapozott, és a tűzoltó szakemberekkel konszenzusban született. Az egyes személyek viselkedését, döntéseit nem csak tetteik, hanem a rögzített beszélgetések alapján is rekonstruálták. Muhorai Árpád ezzel a pár mondattal reagált Danielisz Béla, a Fővárosi Közgyűlés Városrendészeti Bizottságának elnökének nyilatkozatára, aki viszont a katasztrófavédelem közleményén, és annak közzétételén háborodott fel.

Danielisz Béla szerint a katasztrófavédelem még azelőtt kiszivárogtatta a kedvezőtlen jelzőket használó kivonatot, hogy azt az érintettek megkapták volna. Szerinte az sem helyénvaló, hogy a vizsgálat vezetője nem tűzoltó, nem rendelkezik ezirányú tapasztalattal, sem képzéssel. A szakmai hibákra vonatkozó kitételeket visszautasította, az „alulképzettség” vádját pedig egyenesen kegyeletsértőnek nevezte.

A tűz keletkezésének oka még nem ismert, csak az a biztos, hogy három önfeláldozó, ifjú tűzoltó családja tűnődik most azon, hogy miért is „képzetlen”, miért „hibázott” az elvesztett hozzátartozó? Miért a nyilatkozatháború, miért a mellébeszélés? A katasztrófavédelem megállapításai önmagára csapódnak vissza, ők adják a pénzt, ők határozzák meg a feltételeket, ők ellenőriznek. A tűzijáték alatt kitört káoszban megmutatott totális tehetetlenségüket egy korrekt, független vizsgálattal, tényszerű megállapításokkal feledtethették volna. A kiszivárogtató, személyi felelősöket kereső, fegyelmit követelő hangnem nem alkalmas erre.

A lőtér bejárása közben, kissé szédülve az átható füstszagtól, a pusztulást látva próbáltam magam beleélni a reménytelenségbe, érezni, hogy nincs kiút, egyedül, a sötétben, de túl sok volt az ember és a zaj. Fényképezni kezdtem, egy operatőr kollégámmal az egyik hátsó kis helyiségben. Valahogy aztán egyedül maradtam – a tévések megcsinálták a vágóképet, lekapcsolták a fejlámpát és kibotorkáltak. A bejárati lépcső kicsi volt és nagyon messze tőlem, sötét volt, és akkor egyetlen pillanatra tudni véltem, mit érezhettek azok a tűzoltók, hátukon az üres palackkal. De aztán rájöttem, hogy sohasem fogom megtudni…