A Tűzvonalban 105 főszerkesztője válaszolt a Lánglovagok.hu fórumában feltett kérdésekre

A Lánglovagok.hu tűzoltóportál fórumában online interjút adott Kiss A. János, a Tűzvonalban 105 folyóirat főszerkesztője. Az alábbiakban a jelentősebb kérdéseket és a rájuk adott válaszokat olvashatják szerkesztett változatban.

* * *

nazda:
Mi késztette Önt(ket) annak idején arra, hogy egy új szakmai lapot indítson inkább, mint beálljon az addig kialakult rendszerbe? Ugye nem csak a kalandvágy?

Kiss A. János:
Be kell vallanom, hogy a Tűzvonalban 105 elindítása a kiadó ötlete volt. Kétségtelen, már a nyolcvanas évek második felében is egyet értettünk abban Juhász Bélával, hogy egy ilyesféle, független (s ezért szabadabb), érdekesebb, a tűzoltó embert és problémáit középpontba állító lapot kellene létrehozni. Gondolom, az a körülmény ösztönözte őt e lap megalapítására, hogy úgy találta: 2003-ig senki nem vállalta, hogy letérjen a megszokott (a tűrt, tiltott, támogatottból a támogatott) útról. A lap azóta is csupán ennek, a tűzoltók szemszögéből láttató alapkoncepciónak igyekszik megfelelni.

nazda:
Szerintem is az Ön(ök) lapja ma, kicsiny hazánkban a legnépszerűbb szakmai havilap. (a tűzoltók körében biztos!) Ennek okán, szabad-e olyat kérdezni (és persze választ várni!), hogy a szakmai felügyelet (mint OKF) vagy a „tanyagazda” (mint BM) támogatja-e valamiképpen a lap megjelenését, működését?

Kiss A. János:
Talán az elmondottakból is kitűnik: az állam (és egyetlen szervezete sem) nem támogatja a lap megjelenését. (Ennyi „árulkodásért” talán nem veszi fejemet a kiadó.)

nazda:
Ön szerint, mi a lap népszerűségének a titka?

Kiss A. János:
Hogy mi a lap népszerűségének titka? (Ha a feltevés igaz.) Gondolom, az, hogy a tűzoltók valós problémáival, az érdeklődési körükbe tartozó dolgokkal foglalkozik, szókimondó, helyet ad a véleménykülönbségeknek is, némi civil kurázsival szerkesztődik, igyekszik őszintén és egyenesen beszélni, s nem utolsósorban szép, mert a művészeti vezetője tehetséggel teszi a dolgát. De lehet, hogy másért is.

nazda:
Szívesen olvasnám a megtörtént tűzesetek tanulmányait is egy-egy fejezetben! Megoldhatónak látja-e a dolgot?

Kiss A. János:
Nagy a csábítás arra, hogy közöljünk tűzesettanulmányokat. Ha tennénk, azt a magunk módján csinálnánk. Azaz, megpróbálnánk feltárni akár az értéket tevékenység, akár a tanulmány gyenge pontjait. (Már megint ötleteket adunk más lapoknak…) van persze egy bökkenő is: a csak Tolsztoj regényeinek terjedelméhez hasonlítható tanulmányok vajon miként lennének megjeleníthetők a korlátozott oldalszámainkon? Persze, keressük a megoldást, miként szólhatnánk a tanulmányokról. S még valami: ahhoz, hogy írjunk róluk, hozzá kellene jutnunk a szóban forgó tanulmányokhoz.

maestro:
Vannak e helyi tudósítóik az ország több városában, vagy csak kimondottan Pesten vannak ilyenek? Dolgoznak-e külsősökkel?

Kiss A. János:
A Tűzvonalban 105 nem létezne a tűzoltóságok, a tűzoltók közvetlen közreműködése nélkül. Nem csupán az Arányigazság kérdéseire adott válaszokra gondolok itt, hanem arra, hogy az ország számos pontjáról rendszeresen tudósítanak bennünket képpel és szöveggel tűzesetekről, műszaki mentésekről. S vannak, akiket magunk is rendszeresen felkérünk ilyen munkára – sőt, kis interjúk, beszámolók készítésére is. Őket nyilvánvalóan joggal tekintjük helyi tudósítóinknak. Hamarosan be is mutatjuk őket, hacsak ők másként nem gondolják. Néhányan, akik segítik a lapot, talán „külsősöknek” is nevezhetők.

gyurma:
Tervezik-e, hogy a közeljövőben bemutatásra kerüljenek az önkéntes tűzoltó egyesületek, és köztestületi tűzoltóságok? Nagyon sokunkat érdekelné, hogy hogyan dolgoznak, és milyen problémákkal küzdenek más egyesületek, és köztestületi tűzoltóságok, milyen technikával dolgoznak, milyen szempontok alapján szervezik a szolgálatot?

Kiss A. János:
A köztestületi tűzoltóságokkal eddig is foglalkoztunk, valamelyest talán arányosan is, főként, ha egy-egy esemény kapcsán lehetőségünk nyílt erre. Ha a jövőről beszélünk, megerősíthetem: sajátos (és rendezetlen) problémáik, a velük kapcsolatos állami „izémizélés” miatt alighanem mélyebben fel kell tárni a helyzetüket. Magyarán: hívjanak, s megyünk!

civil guard:
Van e lehetőség arra, hogy a lap hasábjain egyfajta katalógusként bemutassák a honi és a külföldi gépjárműfecskendőket több nézeti képpel és műszaki adatokkal. Havonta más más gjf adata ill. képe jelenhetne meg a kezdetektől napjainkig.

Kiss A. János:
Elképzelhetőnek tartom a gépjárműfecskendők több nézetben, műszaki adatokkal történő bemutatását. Persze nagy levegőt kellene venni előtte: milyen időponttól kezdjük, csak a nálunk használtakat vagy a világ más tájain honosokat mutassuk be és így tovább. Az is eldöntendő, hogy van-e módunk megkötni a kezünket abban a vonatkozásban, hogy terjedelmi korlátaink közé belefér-e még az, hogy rendszeresen, rovatszerűen, sorozatként vágjunk bele a dologba. S vajon elegendő egy ilyen (havi)lap tervezhető életpályája ahhoz, hogy végére jussunk a feladatnak? Elgondolkodunk a javaslaton, s ha lehetséges, megvalósítjuk.

civil guard:
A lapot olvasva több esetben feltűnt, hogy egy egy riport megjelenése után önt „támadások” érik miszerint nem az jelent meg amit az illető mondott vagy írt . Ez talán azért van mert esetleg egy „provokátornak” tartják vagy csak az adott illető nem meri felvállalni a felettesei előtt a szavait?

Kiss A. János:
Emlékezetem szerint eddig a zenekarvezetőnek volt problémája a megjelentekkel kapcsolatban. A szerkesztőségben vele folytatott interjú során elhangzottakat jegyzeteléssel rögzítettem, ahol kérte, hogy éppen ne jegyezzem le az általa elmondottakat, ott letettem a tollat. Mint megírtuk (állításával ellentétben), nem kérte a cikk megjelenés előtti bemutatását. Az már egy másik kérdés, hogy a munkáltatója miként reagált. Amiről talán kevesebb szó esett utólag: vajon igazak-e a cikkben leírtak vagy sem? Mint tapasztalható, a lap a bennünket ért bírálatokat is közli, akkor is, ha megalapozatlannak találjuk azt. (Ez talán még nem általános sem a tűzoltósági, sem a „civil” sajtóban…) A belügyminiszter asszony esete alapvetően „más tészta”: egyetlen szóval sem mondják emberei, hogy nem igaz, amit leírtam a cikktervezetbe – nehéz is lenne, hiszen hangfelvétel rögzíti a miniszterrel készült interjút. Azt találták ki, hogy az interjú nem is az volt, hanem valamiféle háttérbeszélgetés. Csakhogy előttem két rádió riportere is kérdezte a minisztert, aki válaszolgatott is. Aztán átment volna a dolog háttérbeszélgetésbe?! A baj nyilván az volt, hogy a szöveghűen leírt beszélgetés olvastán a minisztérium kommunikátorai rájöhettek: amit és ahogy a miniszter (egyébként az interjúadás tudatában) mondott, az nem festene kedvező képet róla. A kérdéseket leírtuk, ítélje meg az olvasó, kérdeztünk-e olyat, amitől bárkinek is ki kellene borulnia…
Csak a rend kedvéért említjük meg: elő-előfordul, hogy interjúalanyunk (akár magnóval rögzítetten is) nyilatkozik, majd amikor a cikktervezettel találkozik, – egyéb szempontjai miatt – meggondolja magát. Ez is mond valamit az újságírónak.

Danka János:
A lap anyagi biztonsága, példányszám (esetleg a terjedelem) növelése tekintetében van-e olyan ötleted, amiben a Fórum tagjai, olvasói is segíthetnének?

Kiss A. János:
Manapság egy lap anyagi biztonságáról beszélni nem több a béljóslásnál. (Tényleg, egy jó béljóst még nem kérdeztünk erről. De ha a kiadó úgy kívánja, még arra is vállalkozunk.) Az anyagi biztonságot minden lapnak az előfizetők (nagy) száma és a sok feladott hirdetés biztosítja. Ha a vágyainkról kérdezel: az lenne az ideális, ha minden tűzoltó (önkormányzati, önkéntes, köztestületi, létesítményi, a katasztrófavédelemnél dolgozó) előfizetne lapunkra. Ennél persze földhöz ragadottabbak a reményeink. Azon persze csodálkozunk, hogy a tűzoltóságok nem ismerik fel az érdekeiket, s nem nagyon ajánlják a lapot a helyi önkormányzatoknak, cégeknek. Ha érdekes a lap, éppen a tűzoltóságok, tűzoltók miatt az. Nincs miért szégyenkezni, ha mások is belelátnak az életükbe. Sőt.

T.:
Az utóbbi időben sajnálattal konstatálta környezetem és én is, hogy az induláshoz képest minőségromláson esett át a lap. Ahhoz képest, hogy a kezdetekben szándékuknak megfelelően objektív és kritikus volt, ez a vonulat sajnos egyre inkább ellaposodni látszik, egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a lap is „beállt a sorba”.

Kiss A. János:
Természetesen jó lenne pontosan tudni, hogy az objektivitás (amelyre törekszünk) és a kritikusság (amelyért persze időnként nem szeretnek bennünket) esetleges változása miben érhető tetten. Szándékunk szerint objektíven akarunk írni, kivéve azokat a műfajokat, melyek eleve szubjektívek: ilyen például a jegyzet, a glossza, melyet magunk is művelünk, mert a véleményünket sem akarjuk elhallgatni. Sokat segít, ha az olvasók témát, netán hozzá tényanyagot ajánlanak számunkra. Azt sem látjuk pontosan, milyen sorba állnánk be, s főként miért? Ha ez a vélemény részletesebben eljuthatna lapunk e-mail-címére, netán beszélgetni is tudnánk róla, annak nagyon örülnénk.

T.:
A lapban megjelenő felméréshez is hozzászólnék. Nincs megjelölve, hogy ez a felmérés reprezentatív-e vagy sem. Hányan szoktak a kérdésekre válaszolni és kik? Milyen szisztéma alapján kérdeznek? Hány tűzoltósághoz jut el a kérdés? Milyen arányban vannak a fővárosi és vidéki tűzoltóságok a megkérdezettek között?

Kiss A. János:
A rovat indításakor leírtuk, egyszer-kétszer azóta is: szó sincs reprezentatív felmérésről, a lap olvasói válaszolnak benne, azok, akiket munkahelyükön e-mail-en keresztül elérünk. Erre azért van szükség, hogy a többszörös voksolást elkerüljük. Nem reprezentatív, mert nem lehetőségünk a korosztályok, képzettség, nem stb. szerinti arányos véleménykutatás. Ami azt illeti, a változó – átlagosan ezer körüli – válaszadó véleménye mégsem „piskóta”. Országos reprezentatív felméréseket végeznek ilyen létszámmal, a teljes lakosságon belüli véleményarányokat modellezve. De a lényeg az, hogy lássuk: nagyjából milyen gondolatok járnak a tűzoltók fejében. Szerintünk a parancsnokoknak, a hivataloknak is érdemes lenne elgondolkodni a válaszokon. (Van, aki meg is teszi.) A kérdéseket igyekszünk a tűzoltókkal beszélgetve „felcsippenteni”, s az első vélemények alapján az eltérő megközelítéseket megfogalmazni a lehetséges válaszokban. Az lenne jó, ha az olvasók a kérdések és lehetséges válaszok tömegével bombáznának bennünket. Azokhoz a (mindenféle) tűzoltóságokhoz küldjük el a kérdéseket, melyek reagáltak kérésünkre, vagy nagyon szeretnénk, ha válaszolnának. Egy-két tűzoltóság akad, mely azt kérte, hogy ne kérdezzük. Erről nem tudjuk, vajon a személyi állomány, vagy levelezőpartnerünk véleményéről van szó. A vidék-főváros aránya változó, hol itt, hol ott aktívabbak a tűzoltók, ám azt elmondhatjuk, hogy a fővárosban igen szervezetten oldják meg a kérdezést. Minden válaszadónak most is köszönöm, hogy véleményükkel készek alakítani a tűzoltói közvéleményt.

nazda:
A lappal kapcsolatos napi gondokról és a jövőbeni elképzelésekről ha szabadna hallani/olvasni néhány gondolatot!?

Kiss A. János:
Napi gondjaink persze nekünk is vannak. Szeretnénk például, ha a tűzoltók, az általuk elérhető szakmai, gazdasági, igazgatási, társadalmi körbe tartozók nem csak olvasnák, hanem előfizetésükkel jobban is támogatnák a lapot. Van tudomásunk olyan tűzoltóságról is, ahol a parancsok egyszerűen eldugja lapunkat munkatársai (ahogy talán ő mondaná: beosztottjai) elől. Egy-ketten persze ott is megrendelik magánemberként, de az ottani talán sokat tennének önmagukért, ha egyszer úgy fogadnák a főnöküket, hogy mindenki kezében ott lenne egy-egy kinyitott Tűzvonalban 105. Emlékszik Bibó szavaira: Szabadnak lenni annyi, mint nem félni. Apróbb-cseprőbb nehézségeinket nem érdemes felsorolni, azokat tényleg naponta rendezgetni kell.

Az online interjú teljes szövege itt érhető el.