Az én Kiss Csabám

Kiss Csaba nevű ember biztosan sok él Magyarországon. Akit én ismertem, az én Kiss Csabám viszont csak egy volt, aki váratlanul ment el.

Az én Kiss Csabám eldöntötte, hogy felnőtt fejjel is gyermeki szeretettel éli életét. Ezért lett TŰZOLTÓ. Mert TŰZOLTÓNAK lenni a szeretet egyfajta, kiváltságos megnyilvánulása. Nem véletlen, hanem karmikus természetű.

Az én Kiss Csabám büszke TŰZOLTÓ volt! A „tűzoltónak lenni” tudatban ott van minden szenvedély és fájdalom, amit átélnek azok az emberek, akik életeket mentenek.

Aztán egyszer csak mindent elárasztott a bűzös pöcegödör szellemiség, s már nem számítanak a tradíciók, az írástudás, az Ember.

Az én Kiss Csabámat nem a dobogó szíve vitte el, hanem az a szív, amivel az ember szeret. Amivel elutasítja az igazságtalanságot, megbélyegzést, a gyűlöletet, érzéketlenséget és hazugságot! A gyermeki szeretet szíve dobogott benne.

Az én Kiss Csabám már egy végtelen helyen van, ahol a szeretet sosem szűnik meg, örök.