Társból bajtárs
Más, normális párok szombaton kézen fogva kirándulnak, vagy fagylaltot majszolnak a délutáni séta közben, rosszabb időben moziba mennek. Mi, tűzoltómmal elmentünk tüzet oltani.
Legnagyobb szívfájdalmamra nagyon kevés asszonynak adatik meg, hogy párjával oltson, de még ha eltekintünk ettől a viszonylag speciális közös élménytől, nagyon kevés asszonynak adatik meg, hogy közös tevékenységet űzzön párjával. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos közös élményeket szerezni. Olyan kellemes élményeket, amelyek az öröm, a nyertesség érzésével zárulnak.
Felmérések szerint a kiegyensúlyozott kapcsolatokban sokkal inkább jellemző a közös, egymásra hangolt kikapcsolódás, mint a megromlott, válással végződőkben. Ne legyünk hát restek tandem biciklit bérelni, falat mászni vagy a kissé nyugodtabb párok lévén (ami a tűzoltókra kevéssé jellemző) kártyapartikat csapni (természetesen nem egymás ellen, hanem más párok ellen közösen), rizikójátékot rendezni. Hány „jól működő” kapcsolatot láttam az Activity tábla mellett megrogyni!
Hölgyeim, három dologból bizton megállapíthatjuk, milyen társ a választottunk: hogyan dolgozik velünk együtt (lehet ez ház körüli munka vagy sport is), hogyan vezet és hogyan activityzik velünk párban. Nos, tehát mi bementünk a konténerbe. Én csodáltam a tűzoltómat és a végletekig megbíztam benne, amikor a lábamat nyaldosó lángokat csillapította, ő pedig utasított és oltott. Ott voltam, ahova küldött, azt csináltam, amit mondott. Olyan volt, akár egy tánc.
Míg odafelé tartottunk, azon merengtem, vajon mi a jó abban, hogyha az ember lánya – levetve körömcipőjét és beszakítva nagy gonddal növesztett körmét – megtapasztalja a perzselő hőséget, amit párja munka közben. Mi a jó abban, hogyha az ő ketteseként figyeli, segíti és kiszolgálja őt.
Visszafelé – immár a volánnál – egy sávváltás kapcsán kirobbanó kiabálás közepette már inkább azon morfondíroztam, milyen közel kerülnek egymáshoz a tűzben a bajtársak, ahogy mi is: a kiabálás után megtalált helyes úton már megint hangosan nevettünk. Odafelé még csak társak voltunk, hazafelé pedig már bajtársak.
