Tűzoltókapcsolatok női szemmel

Egy nő, amikor magáénak tudja egy tűzoltó szerelmét, mondanom sem kell, ragyog a boldogságtól, hisz valahol iszonyú büszke, mert egy hős szerelmét mondhatja magáénak. Addig nincs is probléma, míg a hölgy szeretete elég erős ahhoz, hogy vállain elviselje azokat a problémákat, ami maga a tűzoltóhivatás együtt járói. Mire is gondolok? Minden kapcsolat elején, amikor még a rózsaszínű ködben látjuk a világot, a rajongó szerelem stádiumában nem vesszük észre – vagy nem is akarjuk – azokat a hétköznapi dolgokat, amik hosszú távon életük részéve kell hogy váljon, pláne ha párunk épp tűzoltó.

Egy nő, akinek párja tűzoltó, szolgálat után várja haza élete párját, és arra vágyik, hogy szerelme csak vele foglalkozzon, és együtt töltsék idejüket. Igen ám, de mi volt, mi történt a szolgálat alatt? Eleinte minden tűzoltó megpróbálja megosztani élményeit párjával, de mindenkinél akadnak olyan momentumok, amik megviselik őt. Hogy mondja ezt el? Hogy mondja el, mikor ő se tudja feldolgozni, hogy épp hogy vágott ki egy halottat az autóból és látta annak utolsó tekintetét? Hogy mesélje el, milyen érzés a vonat alá ugrott, elütött, és szétroncsolódott testet kiszedni és „összesöpörni” a maradványokat? Hogy mondja el, ha egy megégett testet kell kihozni egy házból, pláne ha a bajba jutott épp nő vagy gyermek, hisz akarva akaratlanul eszébe jutnak az otthoniak. El lehet ezt egyáltalán mondani annak, akit amúgy is féltünk? Nehéz kérdés? Hisz megbeszélni meg kell! De hogyan? Hisz a feleség, a barátnő arra vágyik, hogy boldog és önfeledt perceket töltsön élete párjával. S a tűzoltó? Pihenésre! Alvásra! Csöndre! Vagy a másik véglet, amikor nem tud pihenni és pont veszélyes dolgok művelésre, kalandokra vágyik, hogy ez által dolgozza fel a benne keletkezett feszültségeket.

Ennek következtében a kapcsolatok többségében egyre kevesebb beszélgetés folyik majd arról, mi is történt benn szolgálat alatt és egyre több arról mi van otthon a hétköznapi dolgokban. Hiszen köztudott, tűzoltó nem keresi vastagra a pénztárcáját és ez miatt sokszor a pihenő idő alatt is dolgozik, hogy szeretteinek megadja azt amire szükségük van. De ez által egyre fáradtabb és egyre kevesebbet van otthon, egyre kevesebbet beszélgetnek. Igen ám, de ez által eltávolodik egymástól a pár, mert már nincs megértés és nincs tolerancia. A nő egyre jobban „birtokolni akar”, egyre jobban „irányítani”, a férfi pedig egyre több megértés, toleranciát, nyugalmat és „igazi otthont” várna el. Ennek eredményeképpen sok esetben párhuzamos kapcsolatok fenntartásával oldják meg a problémát. A nők azért mert nyugodtabb, kiszámíthatóbb partnerre vágynak, a férfiak pedig azért mert kicsit megértőbb, „nemrátelepedős” nőre vágynak.

De hol van itt a megoldás? Hölgyeim! A mi feladatunk az, hogy kényeztessük párunkat. Próbáljuk beleképzelni magunk abba milyen is lehet ilyenkor hazamenni, miket szeretnék mi ha a helyükben lennék. Mit várnák el akkor párunktól? Én biztos arra vágynák, hogy finom étellel várjanak, kedves nyugodt szavakkal, csókokkal és öleléssel, finom lazító fürdővel és nyugodt körülményekkel. Hisz ha ezt biztosítjuk, akkor ők is könnyebben megnyílnak felénk, és könnyebben feldolgozzák a szolgálatok alatt ért stresszt, traumákat amik utána nem terhelik lelküket és közös életüket. S ha kapnak egy „nagyon nő”-től törődést, megértést, szeretetet eszükbe sem jut máshol keresni az otthoni boldogságot. Akarnunk kell megismeri a borzalmakat is, hisz ez hozzájuk tartozik, ezzel együtt kell elfogadni őket és tolerálni kell ezek miatt kialakult szokásaikat is.

Uraim! Az Önök feladata pedig annyi, vezessék be asszonyaikat a valamennyire az életüket terhelő gondokba. Tudom, mindenkiben van egyfajta félelem, féltés, de higgyék el a nők erősek! Ne féljenek elmondani azt, ami nyomja szívüket és lelküket és elmondani azt, mit másképp szeretnének. Merjenek otthon is nagyon férfiként kiállni. Hisz amennyire férfi a férfi annyira lesz nő a nő az oldalán!

Kívánom mindenkinek, próbálják meg értékelni a kevés együtt töltött órát és ezeket nem veszekedéssel, hanem örömmel eltölteni. S kívánok minden tűzoltónak nyugodt szolgálatot és a hölgyeknek erőt, hogy támogatni tudják csodálatra méltó férjeiket, barátjukat, párjukat gyönyörű hivatásukban!