Köszöntő Szent Flórián napja alkalmából
Tisztelt Bajtársaim!
Kedves Olvasó!
A kertben elvirágzó vérszilva és a hajnali derengésre kelő madárcsicsergés hangjai egy újabb gyönyörű tavasz érkezését jelzik. Az éledő természet színei és illata az újjáéledést, megújulást hirdetik rendületlenül.
1706 évvel ezelőtt egy tavaszi napon meghalt egy ember, de életének szellemisége fenn maradt évszázadokon át. Florianust önzetlen segíteni akarása, bátorsága és bajtársiassága szentté avatta, a tűzoltók számára példaképpé a múltban és a mában egyaránt.
A segítő technika és a védelmi technológia fejlődésével egyenes arányban növekedtek a veszélyforrások, így derűlátásra semmi ok! Az előbbiek csak lelketlen tárgyak, míg használójuk meg nem tölti őket „tartalommal”!
Ahhoz hogy „működjenek”, meg kell őket tölteni a szaktudás és a hivatásszeretet rezgéseivel. Ahogy a rettegő ember előbb-utóbb „bevonzza” magának félelme tárgyát, úgy a biztos szaktudásra alapuló magabiztosság is a sikereket.
Éppen ezért a ma már 10-15 éves szolgálati múlttal öregnek számító tűzoltók sorsdöntő feladata és felelőssége a gyakorlati szaktudás, a „házirend”, a tradíciók átadása. Nekem is volt „mentorom”, aki (a fene essen bele – gondoltam akkor…) „nem hagyott élni”, azután én is az lettem és én sem hagytam a fiatal versenyzőt…
… málharend, szerelés, kiguríttyaanyolcadikmotorostömlőt, körletrend, szerelés, szerkarbantartás, málharend, mutasdafésüsöltönyödet, szerelés, holamászóőved, dugólétramélybenégytagból, szekrényrend, veddkiamélyszívót…
Nem volt liberalizmus meg ombudsman, de a mentorommal együtt imádtam és szerettem, mert volt egy PÉLDAKÉPEM, akitől megtanultam a szakmát, így az ENYÉM lett! Megvolt a hivatásunk (belső) rangja és tekintélye… Ma ez a legkevésbé sem mondható el, olyan a tűzoltás, mint a foci: mindenki ért hozzá. Egy kedves tűzoltó bajtársam szavait idézve a „tízmillió tűzoltásvezető” országa lettünk…
Még egy gondolatot le kell írnom. Szent Flórián szellemiségéhez hasonló. Vagy ugyanaz? Valahol olvastam, hogy a szeretetnek három megnyilvánulása van: Erosz, a Filia és a legmagasabb szintű az Agapé. Agapé, mint úrvacsora vagy szeretetvacsora, de nem ebben a görög eredetű értelmezésében.
Agapé, mint az ingyen kegyelem adásának képessége: „azt jelenti, hogy ha ellenem bárki bármi rosszat tesz a nélkül, hogy helyrehozná, én őt akkor is szeretem. Nem várok érte sem elismerést, sem üdvösséget, hanem én az Isten teremtette lény fölemelkedem a krisztusi szintre, mert képes vagyok kegyelmet, megbocsájtást adni.”
Tűzoltó halottaink Krisztus mellett vannak hősi halálukban! Áldozatukkal, mint Isten teremtette lény, felemelkedtek a legmagasabb szintre! Szeretetük körülölel…
Bajtársi és baráti üdvözlettel.
