Életmód és a stressz

Érzékeljük a szolgálataink során, hogy a tűzoltó életmódja nem a legkiegyensúlyozottabb, melynek számos oka van és lehet.

A legjellemzőbbek ezek közül:

• kevés testmozgás
• káros szenvedélyek,
• rossz étkezési szokások,
• nem megfelelő alvás,
• leterheltség (szabadnapokon végzett plusz munkák),
• családi környezet.

A káros szenvedélyek duplán károsak a tűzoltók számára. Ugyanis ha a kávé, dohányzás, alkohol, édesség fogyasztása napi rendszerességgel történik, akkor az idővel függőséget okoz a szervezet számára. Ezek az anyagok azonban semmilyen biológiai szükségletet nem elégítenek ki. De a függőség miatt az adott káros szernek a vérben való bizonyos koncentrációja kell a szervezetnek.

Sajnos „Ő” nem tudja, hogy neki ez nem jó, hanem igyekszik alkalmazkodni. Miután ez megtörtént, az előbb említett koncentráció csökkenése a szervezetet űzi, hajtja annak érdekében, hogy a belső környezet egyensúlya visszaálljon. Ez a késztető erő motivál bennünket akkor is, ha éhesek, szomjasak vagy álmosak vagyunk. A tudományban ez az ún. drive, mely angol eredetű szó, jelentése űzni, hajtani. A drive akkor lép fel, ha a hiányállapotot automatikus szabályozással nem lehet kielégíteni.

A káresetek alkalmával ez azért hatványozódik, mert a stressz hatására köztudottan az anyagcserénk is felgyorsul és a felszámolás fizikai igénybevétele, szintén sok energiát emészt fel. Ez a többlet „fogyasztása” a szervezetnek koncentráció csökkenést eredményez a vérben, amely működésbe hozza a drive-ot.

Többek között ezért tapasztaljuk azt, hogy a szolgálat ideje alatt többet dohányoznak a kollégák, mint szabadnapjukon. Itt rágyújthat kedvtelésből, tűz oltást követően függetlenül attól, hogy mikor gyújtott rá utoljára és, hogy mennyi idő alatt mekkora energia felhasználásával végezte el az oltást. Reggel, napközben, este, éjszaka függetlenül a napszaktól.

Többletfogyasztás jelentkezik a koffeinben is (napi átlag 2-3, de nem ritka a4-5 adag sem). A kollégák sokszor egymás kedvéért is kávéznak.

Az étkezés, hasonló mutatókkal bír. Napi 4 – 5 étkezés átlagosnak mondható, ami önmagában nem volna gond. A probléma, a minőség és a mennyiség tekintetében van. De előfordul, hogy nem tud megfelelő szintet elérni az étkezés. Például ha a riasztás, étkezés közben történik, vagy ha az étkezést közvetlen követően. Ilyenkor a vegetatív idegrendszer értetlenül áll a dolgok előtt, hiszen az étkezés utáni életfunkciókra a paraszimpatikus túlsúly a jellemző, míg a riasztás szimpatikus hatást vált ki.

A kevés testmozgás miatt a fizikai terhelésekhez nem alkalmazkodott a szervezet. Ezért, fizikai aktivitás alakalmával nem tudja a rendelkezésére álló energiakészletet „okosan” felhasználni, hanem pánikszerűen fogyasztja azokat. Mindez a szükségesnél nagyobb energia felhasználással jár, és pótlása is nagyobb mértékű lesz. Ugyanis minél jobban kimerítem az energia raktárakat, annál jobban feltölthetőek lesznek. A nagymértékű feltöltést azonban nem követi újabb, megfelelő arányú energia elvétel, amely segíti a túlsúlyosodást.