A stressz befolyásolhatósága, bejósolhatósága

Az emberek elég különböző módon reagálnak a stresszkeltő eseményekre; míg egyeseket súlyosan érint egy-egy behatás, addig mások ugyanezen eseményeket könnyen túlélik, sőt kihívónak tartják.

Jól tudjuk, hogy a tűzoltó hivatás során az embert érik stresszhatások, úgy a bevetések alkalmával, mint a laktanyában végzett munkálatok közben vagy egyszerűen emberként otthon a családban

A kérdés mindig az, hogyan tudom én ezt megváltoztatni, miként tudom kezelni. Az egyénre szabott válasz nem könnyű, a módszerek spektruma pedig nagyon széles. Azt mutatjuk be most röviden, hogy a stressz befolyásolhatósága és bejósoltsága hogyan jelenik meg a napi szolgálatteljesítés közben.

Befolyásolhatóság

Minél befolyásolhatatlanabbnak tűnik egy esemény, annál inkább stresszkeltőnek észleljük. A befolyásolhatatlan események stresszkeltő voltának egyik legnyilvánvalóbb oka az, hogy nem vagyunk képesek befolyásolni azokat, nem akadályozhatjuk meg, hogy megtörténjen. Ez a probléma megosztva jelenik meg a szolgálatteljesítés közben. Az egyik terület a tűzoltás-és kárelhárítás, a másik a laktanyában eltöltött idő. Ezek közül a legjellemzőbbeket kívánom felsorolni.

Tűzoltás-és kárelhárítás:

• A riasztás végrehajtása;
• A vonulás körülményei;
• A védőfelszerelések használati kényszere;
• A beavatkozások során adódó mozgáskorlátok;
• Korlátozott látási viszonyok (sötétség, füst).

Ezek a körülmények, a minket érő megszokott napi ingerektől eltérnek és mindaddig fennállnak amíg a beavatkozás tart. Továbbá a fokozott fizikai terhelés ennek az elviselését tovább nehezíti, egyre befolyásolhatatlanabbá válik. Néhány dolog, amelyek a laktanyában töltött időt teszik befolyásolhatatlanná.

Laktanya:

• Nem kielégítő munkakörülmények;
• A munkaterület túlszabályozottsága;
• Bürokratikus eljárások;
• A dolgozók (vezető és beosztott egyaránt) személyisége.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a szolgálataink nagyobbik hányadában, a laktanyában tartózkodunk. Amennyiben a stresszt képesek vagyunk előre jelezni, akkor máris befolyásoltuk azt.

Nézzük meg a riasztás folyamatát, összehasonlítva a kezdeteket a mai korszerű technikával. Régen két lépésben történt a figyelem felhívás: a riasztófény felkapcsolása, majd a csengőjel. Ekkor azt történt, hogy a riasztófény felvillanása egy azonnali jelzést adott a tűzoltónak, hogy készüljön fel a magasabb szintű tevékenységre. Ezután következett a csengőjel vagy sok helyen egy jóval erőteljesebb hangzású ún. riadókürt. Mind a két jel jelentősen különböző ingert képez a környezethez képest (a riasztófény, a neon fényével szemben egy eltérő fényhatásban és burkolatformában jelenik meg; a riasztócsengő, hangzásában más a megszokott hangingerektől).

A csengő az addig kapott fény ingert tovább erősítette, fokozva ezzel a szervezet felkészülését. További terhelésként jelentkezik, a tudatba bevésődött riasztási normaidő kényszere (ez 60 másodperc volt nappal, éjszaka 90 másodperc). Itt még mindig nem állnánk meg. Mi történik éjszaka, a készenléti pihenő alatt? A szervezet viszonylag nyugalomban van. Megkezdődik a riasztás.

Előfordult, hogy nem ébredt föl a riasztófényre a tűzoltó, csak a csengőjelre. A tudat tisztában van a sorrenddel: riasztófény majd csengő a riasztási normaidővel párhuzamban. Tehát kimaradt az egyik (előrejelző) láncszem a riasztólámpa fénye.

A szervezetet – a minimális előrejelzés hiánya miatt, egy maximális végrehajtási kényszer éri. Még mindig lehet ezt fokozni, ha az egyén gondolataiba a következő száll: „lehet, hogy már mindenki az autóban ül és csak rám várnak”.

A mai felállás szerint szerencsére más a helyzet. Ugyanis a riasztófényt megelőzi egy hangjelzés, mely felhívja a figyelmet a riasztásra és tájékoztat a káreset neméről, esetleg a helyszínéről. A modern központoknál a csengőjelet egy dallamos hangjel váltotta föl – mely kisebb ingert közvetít – és vizuálisan is megjelenítődik (digitális formájú „Riasztás” felirat) a figyelem felhívás.

Ez a változás olyan előrejelzés a stresszkeltő eseménynek, amely csökkentette a stresszt, de a riasztás nem vesztette el hatékonyságát.

Bejósolhatóság

Egy stresszkeltő esemény bekövetkezésének előrejelzése általában még akkor csökkenti a stressz súlyosságát, ha a személy nem képes azt befolyásolni.

Jó példa erre, amikor az ember tudja, hogy injekciót fog kapni, próbálja elterelni a figyelmét, hogy csökkentse fájdalmát. A főnök távolléte jelzés arra, hogy a beosztott elengedheti magát. Ha a főnök soha nincs távol, s bejósolhatatlan időpontban bírálja beosztottját, nincs biztonságjelzés és a dolgozók stresszben élnek. Ezen túl egy káreset felszámolása számos bejósolhatatlan körülményt rejteget magában.

A legjellemzőbbek:

• A riasztás időpontja;
• A káreset fajtája;
• A vonulás forgalmi viszonyai;
• A káresetről kapott információ objektivitása;
• A kárhelyszín kiszámíthatatlansága;
• A település oltóvízhálózatának kiépítettsége.

Összefoglalva a leírtakat érzékelhető, hogy az ember különösen érzékeny a környezetére, az őt érő ingerekre, bántalmakra. De néhány apró fogással ezeket a lehető legkevesebbre csökkenthetjük. A stressz sikeres legyőzésének kulcsa az egyensúlyi helyzet kialakítása a feszültségek és a problémák között.