Néhány szembeötlő különbség a svéd és a magyar rendszer között

Nemrég alkalmam nyílt néhány szolgálatot teljesíteni egy Stockholmhoz közeli település őrsén. Íme az általam tapasztalt főbb különbségek (a teljesség igénye nélkül) a két ország között (mindenhol a svéd viszonyokkal fogok kezdeni, azután említem az itthoniakat).

Alkohol, cigaretta. A svéd tűzoltók ránézésre egészségesek, kiegyensúlyozottak és elégedettek. Közel háromnegyedük visel jegygyűrűt szolgálatban. Nem dohányoznak (egyetlen eggyel találkoztam, aki dohányzott) és inni is csak társaságban isznak. Elvétve van egy-egy tűzoltó, aki alkoholproblémákkal küzd, de ennek főbb okaként a kevert műszakot említették. Nálunk a tűzoltók gyakorlatilag több mint kétharmada dohányzik, erre kijelölt helyiségek találhatóak a laktanyákban (és gyakran itt gyűlik össze a legjobb társaság, itt lehet pletykálni, fontos információkat megtudni, vonulás után kibeszélni az élményeket… stb., szóval jellemzően ez az a helyiség, ahová a nem-dohányosok is bejárnak a társaság kedvéért). Nagyon sokuk küzd alkoholproblémákkal, de ha nincsenek is problémáik, jellemzően rengeteget isznak (a magyar ember alapjában véve sokat iszik).

Csapatszellem. Mivel egy-egy szolgálati csoport létszáma 10 alatt van, a csoportok nagyon összeszokottak, nagyon jól ismerik és kedvelik egymást. Mikor kérdeztem egyikőjüket, mit szeret a legjobban a munkájában, azt felelte: a barátságokat. A jó és szoros kapcsolatok kialakításában és fenntartásában a közös sportfoglalkozások is segítenek, ill. a rendszeres utazások, kirándulások, síelések, horgászások (amikről rendszerint fotóalbum készül).

Csúszda. Egyetlen csúszdájuk van, ami nem a védőruha-tárolóba nyílik, hanem a szertárba, de egyáltalán nem használják. Itthon többnyire azon csúsznak le riasztáskor.

Ébresztés. Az ébresztés 6.50-kor próbariasztással történik, minden lámpa felkapcsolódik és a hangos riasztás is beindul. Az ember azt gondolja, riasztás van, de ha a szobai kijelzős óra (amely minden szobában megtalálható) 6.50-et jelez, akkor az csak az ébresztés. Kiválóan lehetne a svéd tűzoltókat úgy átverni, hogy csupán pár perccel elállítjuk a szobai órájukat… A magyaroknál nincs próbariasztás, Szegeden például 5.30-kor megszólal a rádió majdnem teljes hangerőn, és 6-ig zeng egyfolytában. A maga nemében ez is egyfajta lelki terror.

Edzés. Gyúrni (helyben), hokizni (külső terem) ill. teremhokizni (helyben) járnak. A sportokhoz megfelelő ruházat és felszerelés áll rendelkezésükre. Az itthoni laktanyákban is található edzőterem, de kihasználtsága kisebb és kevésbé rendszeres, inkább focizni járnak (külső terem).

Elhelyezés alváshoz. Egyágyas szobákban, külön fürdővel (kétszobánként közös a fürdő). A szobákban egy ágy, asztal, szekrények találhatók, de lehet bennük fotel, tévé, szőnyeg is otthonról. Négy műszak használja a szobákat. A legtöbb hazai laktanyában sincs ez másképp: ugyanazt az ágyat és szobát használja a három műszak (4-5 ágyas szobákat), így semmi sem saját, semmi sem privát, kivéve egy-két szekrényt. A szegediek a laktanya méreteinél fogva viszont megtehetik, hogy ne váltogassák szolgálati csoportonként a szobákat, így a srácok nem osztoznak egymással, a saját helyük csak az övék, a maguk tetszésére alakíthatják. Ez az egyik legfontosabb pszichológiai szükségletet elégíti ki: a privát szféra igényét. Szegeden sokkal otthonosabbak a hálók, mint Pesten: több kép van a falon, sok helyen tévé, szőnyeg, függöny, saját holmik (papucsok, ruhák) is vannak a szobákban. A tűzoltó élete egyharmadát a laktanyában tölti. Szerintem életbevágóan fontos lenne, hogy a hely, amit használ, ahol alszik, az övé legyen és csak az övé, bár a fiúk közül többen ezt nem tartják olyan lényegesnek.

Elhelyezés étkezéshez. Nagy étkezővel egybekötött nappali és szintén tágas és világos konyha áll a tűzoltók rendelkezésére (melyek inkább otthon benyomását keltik), mikrohullámú sütőkkel, sima sütővel, hűtőszekrénnyel, villanytűzhellyel, két mosogatógéppel. Otthonról hozott ételt esznek, vagy főznek maguknak, vagy kimennek a városba enni. Büfé működik, mint sok helyen itthon is, szolgálatonként egy-egy felelős irányítja a beszerzést és eladást. A magyarok maguk mosogatnak, és főznek is sokszor (nagyon sok tűzoltó príma szakács!), vagy rendelnek (pizzát leginkább), de nagyon sokszor ők is az otthon csomagolt ételt eszik.

Elhelyezés munkához. A laktanya (amit a magyar fogalmak szerint nehezen lehetne laktanyának nevezni…) hatalmas, mindenre óriási tér van. Tömlőfoltozó és -szárító helyiségük van, mely utóbbi magassága révén remek falmászóhelynek is bizonyult (az egyik sziklamászó tűzoltó rakta tele a falat hosszában falmászó „krumplikkal”). Privát célokra kialakított barkács- ill. autószerelő műhellyel rendelkeznek. Külön tornatermük (kisebb, mint egy átlagos kosárlabdapálya, de helyben van) és felette jól felszerelt edzőtermük van, ahol a sportfoglalkozásokat végzik. Az alagsorban öltöző, zuhanyzók és jakuzzi található, a szaunát most építik. A magyar laktanyákban is szokott lenni edzőterem, viszont tornaterem nem, inkább külső sportfoglalkozásra mennek a tűzoltók (leginkább focizni vagy esetleg uszodába).

Fecskendők mosása. A járműveket minden vonulás után lelocsolják sima vízzel a szertárban található slagokkal. Itthon reggelente minden járművet lemosnak, amit a szolgálatban használtak (habbal, vízzel, kefével), az új váltás pedig csak tisztán veszi át őket.

Fizetés. A keresetük átlag, normálbér. Ők is szoktak maszekolást vállalni, de nem rendszeresen és nem kényszerből, csupán fizetés-kiegészítés céljából (kertészkedés, hólapátolás… stb.). Ebből a fizetésből egy átlagos jó színvonalon meg lehet élni (persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a svédeknél a munkanélküli segélyből fenn lehet tartani egy háromgyerekes családot száz négyzetméteres lakásban, mondjuk egy pár éves Saab-bal), nem egy tűzoltó kertes házban él, családjának több autója van (gyakran Volvo-k például).

Képzettség. Kivétel nélkül mindegyik beszél angolul, korra, beosztásra való tekintet nélkül, s nem is rosszul (a svédek egyetlen filmet sem szinkronizálnak, mindegyik angolul megy, svéd felirattal; az iskolában az angol nyelv kötelező). Egyébként középiskolai végzettségük van, ezután két éves tűzoltóképzőt végeznek. Elvétve vannak diplomások is. Nálunk ezzel szemben ismert, hogy a fiatalabb korosztály nagyja érti, esetleg beszéli is az angolt, viszont a negyvenes, ötvenes korosztály szinte egyáltalán nem. A magyar tűzoltók javarésze szakmunkás képző után kerül a tűzoltósághoz, így szakmával rendelkezik, 2×2 hónapos tűzoltóképzőt végez és egy év után véglegesíthető.

Lányok. Nincs nemhez kötve a vonulás, ahol én teljesítettem szolgálatot, egy nő vonul hivatalosan (akinek a férje is ugyanazon az őrsön szolgál, csak másik csoportban) és egy tanulja éppen a szakmát. Annak ellenére, hogy engedélyezve van, nincsen túl sok hölgy a pályán. Az ok a fizikai és lelki megterhelésben keresendő, talán az előbbiben még inkább. A nők testfelépítése eredendően törékenyebb és gyengébb, mint a férfiaké; ahhoz, hogy egy nő ugyanolyan szintet teljesítsen a fizikai felmérőn, sokkal nagyobb erőkifejtésre, kitartásra van szüksége. A fizikai felmérőjükbe tartozik a teljes felszerelésben (24 kg) való 9 perces erőltetett gyaloglás 5,3 km/h-val egy 10 fokos emelkedőn. Ha egy 55-60 kilós nő próbálja meg ezt teljesíteni, annak (noha abszolút értékben nem is) relatíve sokkal nagyobb súlyt kell vinnie, mint mondjuk egy 85-90 kilós férfinek. A nőket maguk között kollégának tekintik, nem nőnek, nem gyakorlónak, hozzá nem értőnek vagy kisebb értékűnek. Magyarországon jelenleg nők nem láthatnak el vonulós szolgálatot, így a laktanyákban egészen extrémen reagálnak a felbukkanó nőkre.

Mentőszolgálat. A svédeknél mentőegység állomásozik, de külön vonul, állandó kétfős személyzete van. Pesten egy doktorszolgálat működik, mely szintén 24 órás szolgálatot lát el a IX. kerületben, orvos és ápoló jelenlétével. Elsősorban a tűzoltók védelmére szolgálnak, de besegítenek a civil sérültek ellátásába is, egyébként nálunk a mentőszolgálat a tűzoltóságtól teljesen független működik.

Rendfokozatok és beosztások. Rendfokozatot csupán háromfélét láttam: brandman (beosztott tűzoltó), brandförman (eggyel magasabb) és brandmäster (ilyen volt a szolgálat parancsnok). A beosztásokat állandóan, szolgálatról-szolgálatra cserélgetik, a különleges szerek, a beosztott tűzoltók és a gépkocsivezetők között egyformán, hogy mindenki gyakorlatban maradjon. Itthon a katonai rendszerrel megegyező rendfokozatok vannak, a beosztások pedig kevésbé átjárhatóak.

Riasztás. A svédeknél 90, nálunk 120 másodperc áll rendelkezésére a tűzoltónak ahhoz, hogy a fény- ill. hangriasztás kezdetétől a fecskendőben ülve elhagyja a laktanyát. Megkezdett vonulásnak a szerkapun való kimenetel értendő.

Ruházat. A laktanyai viselet egyöntetűen sötétkék. Gyakorlónadrágból áll, és többféle felsőből: van a magyar mintához hasonló rövid ujjú, galléros póló, de ennek hosszú ujjú változata is használatos, valamint többfajta ing és pulóver. Nincs megszabva, hogy kin melyik fajta legyen, első ránézésre egyébként is mindegyik ugyanúgy néz ki. A sporthoz másmilyen felszerelésük van: melegítő alsó és felső, valamint komplett futballszerelés (a hokihoz külön hokifelszerelés). A szolgálat alatt viselt cipő sokszor otthonról hozott sportcipő vagy papucs. Itthon az előbb említett rövid ujjú, galléros pólót és ugyanolyan színű nadrágot viselik, hidegebb időszakban hosszú ujjú pulóvert és/vagy cipzáras felsőrészt, valamint fekete, tépőzáras cipőt.

Szolgálati beosztás. Nem olyan régen még ok is 24/48 órás beosztásban dolgoztak, de ma már nem. Nappali (7.30-17.30) ill. éjjeli (17.30-7.30) szolgálatot tartanak átlagban háromnaponta (de van úgy, hogy akár négy egymás utáni napjuk is szabad, ill. néha előfordul az is, hogy 36 vagy akár 48 órás állandó ügyeletet tartanak); ez 8 teljes napot tesz ki havonta.

Szolgálatváltás. A szolgálatváltás 7.30 ill. 17.30 körül zajlik, a bejáratnál, fotelekben ülve. Miután mindenkinek megérkezett a váltótársa, elhagyják az őrsöt. Az új váltás 10-15 perces megbeszélésre gyűlik össze az egyik előadóban, ahol a napi beosztásokat, aznapi feladatokat, előző szolgálattal kapcsolatos esetleges meghibásodásokat tisztázzák, majd ellenőrzik a szereket. Nálunk a szolgálatváltás hivatalosabban zajlik: egyenruhában, névsorolással, pontosan ugyanabban az időben (6.45 és 7.15 között), a hangosbemondó közli a kezdetét ill. végét. A szerellenőrzés szintén része a váltásnak (benzin-, olajszint, fék, sziréna, lámpa működik-e, málha rendben van-e… stb.).

Takarítás. A körletek, és egyéb helyiségek rendben tartására takarító személyzet áll rendelkezésre, a szertár és a szerek, eszközök karbantartása teljes egészében a tűzoltók feladata. A napi váltásnál ellenőrzik a járműveket, nagy kontroll és takarítás havonta egyszer van, ami egy egész napot is igénybe vehet. Amikor a szertárat mostuk fel, az egyik srác elégedetlenül jegyezte meg: „I am a fireman, not a cleaning lady”, tűzoltó vagyok, nem takarítónő. Hazánkban is van takarítószemélyzet, de több feladat hárul a fiúkra, már ami a közös helyiségek és folyosók tisztán tartását illeti, bár ez laktanyánként változik. A szerállások takarítását és a szerkarbantartást szintén maguk végzik.

Védőfelszerelés. A védőruházat kétféle: overall vagy külön kantáros nadrág és kabát. A csizma fekete vagy narancsszínű, acélbetétes. A sisak fehér, (szemben a magyar világossárgával, ami a forma 1-esekéhez hasonlít) sisakdísszel az elején, nincs rajta sem kepi sem arcvédő plexi. Kámzsát, kesztyűt ők is használnak. Érdekes, hogy a védőruházatuk, beleértve a sisakot is feltűnően elhasznált és piszkos: gyakorta láng nyomait viseli magán, a foszforeszkáló csíkok szürkés-barnák, vagy teljesen leolvadtak. A magyar tűzoltók védőruházata ezzel szemben sokkal tisztább és jobban gondozott. A védőruházat elhelyezésére a svédeknek külön folyosójuk van, ahol kinek-kinek a felszerelése fakkokban található. A magyaroknál a helyi adottságok függvényében lehet külön tárolóhelyiség, a szabadnaposok jellemzően a szertárban, folyosókon elhelyezett lemezszekrényekben tárolják felszereléseiket.