Nem félünk és nem hátrálunk

Tűzoltó Bajtársaim!

Most, május 4-én, Flórián napján egykori parancsnokom szavait kölcsön véve úgy érzem magam, mint szúnyog a nudista strandon: azt sem tudom, hol kezdjem…

Talán ott, hogy köszöntöm Szent Flórián napján mindazokat, akikben „TŰZOLTÓ SZÍV dobog”!

Érthetetlen e világ. Amennyi szeretet és önfeláldozás lakozik az egyik felében, annyi gyűlölet és önzés szorult a másikba. Szent Flórián által jelképezett, megannyi jóságot és erényt képviselő hivatás gyakorlóit 2012-ben Magyarországon megbélyegzik és kollektíven büntetik. Mindeközben pedig a tűzoltók ünnepén – képmutató, álszent módon – ájtatos szónoklatokon taglalják hivatásunk fontosságát.

Azt nem kell mondani, hogy az elmúlt hetek-hónapok központi beszédtémája a katasztrófát védők tűzoltóságot érintő átalakítása. Az alábbiakban tűzoltó kollégáim – nem a legderűsebb hangulatról árulkodó – észrevételeit tolmácsolom:

„A szakmaiság ma már nem arról szól, hogy milyen hatékonyan számolunk fel egy káresetet, hogy milyen gyorsan oltunk el egy tüzet, vágunk ki egy sérültet a roncsból, mekkora anyagi érteket őrzünk meg a munkánkkal, hanem arról, hogy a tengernyi jelentésben és statisztikában hol vannak a vesszők, pontok, meg hogyan van beállítva a margó, és elég alakiasan viselkedünk-e a szolgálat 24 órájában.”

„Sajnos siker koronázta az OKF-nek és a polgári védelemnek azt a több évtizedes kitartó próbálkozását, hogy szervezetet foglaljanak maguknak, hogy igazolni tudják saját fontosságukat, és el tudják adni magukat, meg az egész apparátusukat. A tűzoltóság szerencsétlensége, hogy pont mi voltunk az erre kipécézett szervezet.”

„Azt kellett megélnünk az elmúlt hónapokban, hogy olyan „tűzoltó” főtisztek és tábornokok, akik soha nem voltak tűzoltók és ajándékba kapták azt a tűzoltó rendfokozatot, amiért az igazi tűzoltók éveket, évtizedeket dolgoztak és tanultak, most ők dirigálnak nekünk, és ők mondják azt, hogy eddig mindent rosszul csináltunk, semmit sem tudunk, de bezzeg ők új korszakot nyitnak, és ezek után minden világszínvonalon fog működni.”

„Szemléletváltásról és szerkezetátalakításról szólnak a demagóg nyilatkozatok, miközben aki belülről ismeri a rendszert, az látja, hogy olyan leépítés történt, ami példátlan a tűzoltóság 130 éves történetében, és hazárdjáték folyik az ország tűzvédelmével, az emberek biztonságával. Miközben még nagyobbra duzzasztottak egy eddig is hatalmas vízfejet, amely diktatórikus eszközökkel és módszerekkel ossza a parancsokat annak a tűzoltó társadalomnak, amely ki mert menni szerzett jogai, becsülete, megélhetése érdekében az utcára tüntetni, és most kénytelen elszenvedni ennek a büntetését, azt a kicsinyes bosszút, amelyet a politikai vezetés meghosszabbított büntető keze, amit OKF vezérkarnak hívnak, mér ránk.”

„A magyar nyelv teljes megcsúfolásával a tűzoltó szót ki akarják törölni a köztudatból, egészen nevetséges és abszurd fogalmakat alkotva, amelynek elmaradhatatlan alkotóeleme a katasztrófavédelem szó.”

„Olyan tűzoltók, akiknek élete volt ez a hivatás, több évtizedes szolgálati múlttal végső elkeseredésükben és reményvesztettségükben leszerelnek, vagy teljesen megfásulva, utálattal járnak be korábban szeretett szolgálati helyükre. Hiszen annyiszor becsaptak minket az elmúlt években, médiakampányt folytattak a lejáratásunkra, folyamatos egzisztenciális kiszolgáltatottságban tartanak minket, számtalan megaláztatást kellett elszenvednünk, hogy semmi perspektíva nincs az emberek előtt, nemhogy életpályamodell.”

„Jól látható az a tendencia és törekvés, hogy az összetartó tűzoltóközösségek szétverésével, a napi munka agyonszabályozásával, szakmaiatlan, értelmetlen intézkedések sorozatával, és a szolgafegyelem könyörtelen megkövetelésével a korábbi jól működő életmentő szervezetből egy agyonbürokratizált, arctalan, szakmaiatlan, eredeti funkcióját betölteni képtelen, semmire sem használható, vegetáló karhatalmat hozzanak létre.”

A köztestületi tűzoltóktól elvett segélykérővonalak, a sok helyen megszüntetett gépjárműfecskendők és különleges szerek komoly szakmai aggályokat vetnek fel. Így járt az a budapesti készenléti egység is, mely nem érhette meg első szolgálati napjának 60. évfordulóját. 1952. május 12-én reggel kezdte meg áldásos működését Budapesten a Tűzoltási Csoport. Méltán legendássá vált első vezetői és utódaik alapozták meg a FŐVÁROSI TŰZOLTÓPARANCSNOKSÁG világszínvonalú szakmaiságát! A Tűzoltási Csoport élt 2012. március 31-ig. A Tűzoltási Csoport/2 jogutód nélkül megszűnt, a Csoport/1 maradt, de az elnevezése (is) áldozatul esett az OKF vezetőség tűzoltóutálatának. A nemes erények mellett azt hiszem, annyi belefér, hogy ez kölcsönös.

Tűzoltó Bajtársaim!

Semmi sem tart örökké!

„Egy a szívünk, egy az álmunk,
Nem félünk és nem hátrálunk,
Mellkasunkban TŰZOLTÓ SZÍV dobog.”
(Paul Tamás)

Baráti és bajtársi üdvözlettel.