A terményszárítótűz megelőzése

A csapadékos és szokatlanul hűvös nyár miatt nagyobb óvatosság szükséges a terményszárítók üzemeltetői részéről, mert a nedvesebb termény miatt fokozódik a tűzveszély.

A napraforgó-betakarítás folyamatosságát a kedvezőtlen időjárás megtöri. A szárítók üzemeltetői nehéz helyzetben vannak, mert nem tudják, mikor folytatódhat a betakarítás, ezért a toronyban marad a napraforgó. Ez akkor is veszélyes, ha ügyelnek arra, hogy a felső nedves tömeg is megszáradjon. A napraforgó a több napi állás során betömörödik, az olajtartalma és a maghéj érdessége miatt könnyen összetapad, felboltozódik.

Ha nincs felszerelve a torony teljes felületének ellenőrzését biztosító érzékelő rendszer, akkor ezt az elakadt tömeget a kezelő nem észleli. Be fog gyulladni, ha ismét folytatódhat a szárítás. Ha áll a termény a toronyban, sőt az előrejelzések szerint még napokig nem is indulhat újra a betakarítás, le kell üríteni a szárítót és felülről lefelé haladva át kell vizsgálni, és megszüntetni az esetleges boltozódásokat. Egyes technológiákban a “visszaforgatás” lehetősége is megvan. Ilyen esetben ne használjuk, mert a felboltozódott tömeget így nem tudjuk kétséget kizáróan megbontani.

Azokban az üzemekben, ahol már fel van szerelve a Videokontroll, a szárító teljes felületét ellenőrző rendszer, szintén tanácsos leüríteni, ha elakadt, melegedő gócot látunk a monitoron. Ha újra indulhat a betakarítás, a leürített tömeget visszatöltjük a toronyba. Nagyon fontos, hogy a kukorica szárítás megkezdése előtt takarítsuk ki a tornyot, szüntessük meg az elakadásokat. Bizonyára sok szakember évek óta a fentiek szerint jár el, nekik gratulálunk.

A legveszélyesebb helyzetek

A tűzveszély időjárással való összefüggését a statisztika is igazolja. 2010-ben, amikor a 2014-es évhez hasonlóan csapadékos volt a nyár, és hűvös, hideg az ősz, csak Békés megyében kilenc szárítótűz történt, míg más években országszerte volt ennyi.

Ki hibáztatható tűz esetén? A műszaki vezető vagy a kezelő? Legtöbbször egyik sem.

Gyakran halljuk, egy-egy tűzesetet követően, hogy a szárítókezelő hibájaként róják fel, hogy felcsaptak a lángok a szárítóban. Csak ez az egy ok lehet? Ha nem derül fény a tűz keletkezésének valódi okára, a tűzveszélyt fokozó tényezőkre, a veszélyes helyzet újra és újra előállhat.

A lehetséges veszélyhelyzetek összefoglalása és figyelembevétele segítheti a biztonságosabb üzemelést azokban az üzemekben is, ahol nem volt még tűzeset. Nagyon veszélyes a kazán felöli oldalról mutatkozó extrém hőterhelés. Ez azt jelenti, hogy a torony egyes pontjain, folyamatos üzemmenet mellett, akár több száz Celsius-fokos is lehet a belépő hőmérséklet. Azért nem gyullad meg a termény, mert még van benne víz és halad lefelé. De mi történik, ha a folyamatos áramlás kisebb nagyobb felületen megáll?

A nedvesebb termény hőmérséklete alacsonyabb, mert a párolgás hőelvonással jár. Minél kevesebb a víz a terményben, annál magasabb a hőmérséklete. A lefelé haladó terményből kilépő szárítóközeg egyre magasabb hőmérsékletű, a kukorica 13-13,5%-os nedvességtartalmához 48-50 C˚-os kilépő hőmérséklet tartozik. Ugyanez a törvényszerűség vonatkozik, a valamilyen okból elakadt terményre is, vizet veszít, miközben egyre melegebb a körülötte normálisan áramló terményhez képest.

Hogyan és mitől akadhat el a termény a toronyban?

• A toronyba kerülő hosszabb, rövidebb szálas anyagok, melyek gólyafészekszerűen összeakadnak

Kiadhatjuk a dörgedelmes utasítást, hogy az előtisztításra nagyon, az eddiginél is jobban oda kell figyelni, ha azonban eddig is mindent rendben elvégeztek a kezelők, többet nem tehetnek, működtetik a tisztítót. A legnagyobb elővigyázatosság mellett is bekerülnek címer, napraforgószár, levél és egyéb növényi maradványok a toronyba, melyek az előtisztító rostáján, a maggal együtt átférnek. Ezek összeakadhatnak, sőt a terménnyel érkező további szálakat is megfogják, fészekszerű szilárd góc alakul ki.

Az is előfordul, hogy az így elakadt szemétbe szoruló magok a leürítést követően is fent maradnak és a következő termény betakarításáig ki is csíráznak. Így a növekedő csíra terjedelmesebbé és még szilárdabbá teszi a gócot, amibe még több éghető anyag szorul meg. Ha a következő terménnyel feltöltjük a tornyot, ez a góc a szárítási folyamat kezdetétől fogva komoly potenciális veszélyforrást jelent, láthatatlan formában. Mivel egy helyben áll, egyre szárazabb, a hőmérséklete egyre magasabb lesz, míg eléri a gyulladási hőmérsékletét és begyullad.

A képen látható „gólyafészeknek” az alkotórészei átférnek az előtisztító rostáin. Ha ez begyullad, az nem kezelői hiba, hiszen a kezelő nem lát bele a toronyba, minden irányból le van burkolva a szárító.

• A tűzveszélyes anyaggal eltömődött kilépőnyílások is potenciális veszélyt jelentenek

A képen látható, tűzveszélyes anyaggal eltömődött nyílások lentről nem látszanak, létra meg nincs a toronyban (ebben a típusban), sőt még merevítő rudak sincsenek, aminek a segítségével létra nélkül is fel lehetne menni.

A kezelő nem tud feljutni, csak alpintechnikával, az élete kockáztatásával. Ezt legtöbben nem vállalják önként, így a dugulás és a tűzveszély ott marad. Ez kezelői hiba? Nagyon fontos vezetői feladatnak gondolom, a feljutás lehetőségének a biztosítását.

Gyakran találkozunk olyan véleménnyel, hogy a szárítótorony tisztán tartásához elegendő a száraz terménnyel történő „átmosatás”. Ez lényegében annyit jelent, hogy az üres toronyba zúdított terménnyel próbálnánk a már kialakult gócokat, fennakadt szemét, illetve terménytömeget leveretni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az igazán veszélyes esetekben nem használható, felesleges erőfeszítésnek mondhatjuk. A termény mozgási energiáját használnák a tisztításhoz, ez azonban minimális, mert a gravitáció folytán begyorsuló termény légcsatornáról légcsatornára pattog, miközben az ütközések során a mozgási energiája nagy részét a légcsatornák lemeze elnyeli.

Jól látható mindkét képen, hogy a torony terménnyel történő „átmosatása” nem fogja megszüntetni a veszélyt, ugyanis mindkét góc nagy része a légcsatorna védelme alatt van, a háztető alakú csatornaidomról lepattognak a száraz kukoricaszemek. További hátránya a módszernek, hogy a már száraz terményt feleslegesen mozgatja, töri, azaz rontja a minőségét. Nem váltható ki ezen a módon az üres torony tüzetes átvizsgálása és takarítása a terményváltásoknál, valamint a szezon zárásakor.

• A szárítás folyamatában törvényszerűen kialakuló góc

Csapadékos nyári időjárás, emiatt későn érő, az átlagosnál nedvesebb termény, hideg télies ősz feltételrendszere adja meg az alapot. Mivel ilyen esetben több vizet kell ugyanannyi terményből elpárologtatni, a teljesítmény csökken, amit magasabb szárítóközeg hőmérséklettel igyekeznek kompenzálni. Egyes gyártók szerint akár 130 C˚ is lehet a belépő hőmérséklet. Itt utalhatunk ismét arra, hogy jelentős eltérés lehet a kazánoldali hőmérséklet tekintetében. Minél nagyobb a beállított belépő érték, annál nagyobb az eltérésből adódó maximum érték is. Ezen körülmények összessége, az átlagnál sokkal több tűzesethez vezetett országosan is például a 2010. évben.

A magas szárítóközeg hőmérséklet önmagában nem tűzveszélyes, ha a terményáram folyamatosságát sikerül fenntartani. Azonban egy egyszerű törvények alapján működő veszély leselkedik a háttérben, ami a terményáram folyamatosságát képes megtörni!

A termény megizzadásának folyamata 25-30%, vagy ennél is nedvesebb termény szárításakor. A hideg, és az átlagosnál nedvesebb termény, a hirtelen hőhatásra, gyors vízleadással reagál. Lefelé haladva, 2-3 méter az a távolság és idő, ami alatt vízcseppecskék jelennek meg a mag felszínén. A nedves magok könnyen összetapadhatnak, kialakulhat akkora „gombóc”, ami már nem fér el a légcsatornák között, sőt ez a kisebb tömeg óriásivá is dagadhat, a kedvezőtlen körülmények további fennállása esetén. Az elakadt gócot a még mozgásban lévő termény kikerüli, semmilyen külső jel nem utal az elakadt tömegre és a leselkedő veszélyre.

Ugyanez a folyamat játszódhat le, ha keskeny csíkban koncentrált, magas hőmérsékletű levegő éri a terményt. Meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen módon összetapadt és elakadt terménytömeg sem fog azonnal begyulladni főként, ha a manapság „divatos” – és költséges – szakaszos üzemmódban, azaz egy műszakban üzemeltetik a tornyot. Ugyanis mire a gyulladási hőmérsékletét elérné, vége a műszaknak, azonban amint átállnak folyamatos, vagyis kétműszakos üzemre, bármelyik pillanatban bekövetkezhet egy gyors és pusztító erejű tűz. Hogy miként történik mindez, a továbbiakban ezzel is foglalkozunk.

• A torony egy adott pontján felgyülemlő könnyű szemét

A terménnyel együtt átjutnak a rostán, a hasonló méretű csutka vagy buga darabok. Porózus szerkezetükből adódóan gyorsabban száradnak, mint a termény és egyre könnyebbek. A kis fajsúlyukból adódó nagy felületük miatt, a függőleges irányú, felfelé ható légáram megállítja a torony egy adott szakaszán, mintegy lebegésben tartja. Úgy képzelhetjük el a legkönnyebben, ha az ejtőernyősökre gondolunk, akik ventilátor által keltett függőleges légáramban gyakorolják a „zuhanás” közben felvehető pozíciókat. Folyamatosan érkeznek a hasonló sorsú darabok, mindegyik ugyanott áll meg – kerül egyensúlyba a felhajtóerő és a gravitációs erő – így számottevő mértékben is felszaporodhat a puskapor száraz szemét ugyanazon a ponton, majd egyre melegebb és melegebb lesz, kezd közelíteni a gyulladási hőmérsékletéhez.

Ez azért is veszélyes, mert egy szikra is elég lehet a begyújtáshoz. Az égő mellett elrepülő könnyű éghető anyagok révén, kerülhet is akkora izzó darab rossz helyre, hogy ez bekövetkezzen.

A termény ezt a könnyű tömeget kikerüli, így a növekvő hőmérsékleten kívül (3. kép), semmi külső jel nem utal a leselkedő veszélyre.

• Serleges felhordó leszakadt kanala, vagy egyéb a toronyba jutó akadály

A serleges felhordó kanala leszakadhat és elakadhat a csatornaidomok között, de lehet a tisztítónak az alkatrésze, vagy maga a légcsatorna is szabadult már el a több százból, ami egy szárítón belül van. Lehet az ürítő szerkezet aszimmetrikus meghibásodása, például  láncszakadás, vagy az ürítőnyílások egy részének eltömődése, sőt vízcsőtörés miatt kényszerűségből feltört és a terménybe keveredett térbeton darabokat is találtunk már szárítóban, melyek úgy jutottak be, hogy átszakították az előtisztító rostáit.

A felső szekciókban, a még hideg termény a csatornák lemezét hűti. Az itt távozó telített levegőből kicsapódó pára gyorsabb korróziót okoz, különösen a korábban magasabb kéntartalmú tüzelőanyagokkal fűtött tornyokon. A kopástól, és a korróziótól elvékonyodott csatorna, meg is rogyhat a terménytömeg súlya alatt, ezzel akadályt képezve a terményáramban. Ez az idősebb tornyoknál lehetséges veszély.

Hogyan keletkezik a tűz?

Mindegy mi okozta az elakadást, az elakadt termény-, vagy szeméttömeg mindig egyformán reagál a szárítás során fennálló folyamatos hőhatásra.

• Nedvességtartalmát fokozatosan elveszti
• Fő jellemzője a tendenciális melegedés, azaz lassan fokról fokra egyre magasabb a hőmérséklete
• Ha eléri a gyulladási hőmérsékletet, akkor az égéshez szükséges három feltétel, az oxigén, az éghető anyag és a gyulladási hőmérséklet együtt áll, begyullad. (Napraforgó: 345, a kukorica 400 C˚-on)

Ezen jellemzők alapján, megjeleníthetővé tehetjük az elakadt tömeget, hiszen ha mindig melegebb a környezeténél, sőt lassan tovább is melegszik, akkor könnyen felismerhető.

Ezt teszi lehetővé a rendkívül sokoldalú 4G, azaz 4. generációs szemestermény-szárító felügyeleti rendszer a Videokontroll. A 4G azt is jelenti, hogy 4 évtizedre visszanyúló szárítási tapasztalat áll mögötte, így a legapróbb eltérésekre, a legeldugottabb megtakarítási lehetőségekre is fény derül.

Az utólag bármilyen keresztáramú szárítóba beszerelhető berendezés a terménytömegen áthaladó forró levegő hőmérsékletét méri érzékelők sokaságával a kilépés pillanatában, a mért adatokat pedig tárolja is. Így nem csak megelőzhető a tűz kialakulása, hanem az adatok alapján optimalizálható a szárítás, ami jobb minőségű terményt és jelentős energiamegtakarítást is eredményez.

Bemutatunk egy igen sok információt hordozó monitor képet, ami üzemi szituációban láttatja a felső harmadban a többihez képest melegebb, vagyis valamilyen módon elakadt gócot.

Jobb és bal szélen, egymás alatt, a mellettük állónál magasabb hőmérsékleti értékek – pirossal – lassan haladó, ezért túlságosan meleg, túlszárított terményt, a kék értékek, gyorsan haladó, ezért hidegebb, nedves terményt mutatnak. Fent középen több elakadásra utaló értéket látunk. Ebben az esetben be kell avatkozni főleg, ha lassan tovább is melegszik. Ha üzem közben nem sikerül eloszlatni az elakadást, le kell üríteni a tornyot, kitakarítani, majd újra feltöltve folytatható a szárítás.

Hogyan előzhetjük meg a szárítótüzet?

• Nézzünk utána, hogy a kezelő fel tud-e jutni a toronyba? Van-e létra? Ha van, adjunk elegendő időt a takarításra és ellenőrizzük megtörtént-e.
• A szárítási szezon végén vizsgáljuk át a tornyot, különösen, ha elakadásra utaló jelzéseket kaptunk, a belépő- és a kilépőnyílások felől egymással szemben bevilágítva a toronyba. A felderített gócokat maradéktalanul távolítsuk el.
• Azokban a tornyokban, ahol dugulásokat találunk, szezon közben is érdemes átvizsgálni és kitakarítani, mert az átlagosnál hajlamosabb a szennyeződésre ez a típus, az átlagosnál nagyobb a takarítási igénye.
• Homogenizált kazánoldali hőmérséklet, azaz azonos hőterhelés a torony minden pontján.
• Leghatékonyabb megoldás, ha folyamatosan minden kilépőnyílásban ellenőrizzük a hőmérsékletet és a jelzésnek megfelelően szükséges beavatkozásokat szezon közben is elvégezzük. Ebben segít a Videokontroll, a precíziós szárítás alapgépe.

Ha mindezt elértük, megtettünk mindent annak érdekében, hogy a tűz kialakulását megelőzzük, és kíméletesen, energiatakarékos módon, a teljesítménytartalékokat mozgósítva szárítsunk.