Tilt, Tűr, Támogat

A Bakondi-éra sajtókommunikációját, lakossági tájékoztatását elemeztük.

„A katasztrófavédelem kommunikációját 2013-ban alapvetően a proaktivitás és a nyitottság jellemezte” – rózsaszín szemüvegben így vélekedett az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) a tavalyi évi tevékenységről. De nézzük a tényeket!

A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok 2012-es államosítása után a kommunikációt megyei szinten központosították. A katasztrófavédelmi igazgatóságokon ténylegesen szóvivői státusok létesültek, ám a kinevezések nagy részénél nem volt elsődleges szempont, hogy a kommunikációhoz és a tűzoltósághoz, polgári védelemhez egyaránt értő szakemberek kerüljenek pozícióba.

Kifogott a hóvihar a semmittevésen

Az első nagy látványos bukást 2013 március idusa hozta meg. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a katasztrófavédelem sajtókommunikációjáról írt szakdolgozat – amelynek már a készítését is akadályozta az OKF – részletesen elemezte a hókáosz katasztrófavédelmi kommunikációját, amivel még az ombudsman sem volt megelégedve.

A hókáosz után mindenesetre intenzitás tekintetében merő fordulatot vett a katasztrófavédelem kommunikációja. A júniusi árvíz során a megyei honlapok csak úgy fuldokoltak az információtól. Addigra a hivatalos Facebook oldal is elindult, amit azonban egy nem hivatalos anyázás előzött meg.

Az, hogy mennyire nyitott a katasztrófavédelem, látható a Katasztrófavédelem Központi Múzeumában történtek alapján. Emellett még olyan is előfordult, hogy sajtónyilvános laktanya-átadási ünnepségről a megyei igazgató a kirendeltségvezetővel zavartatott el újságírót, feltehetőleg a főigazgatónak való túlzott megfelelési kényszerből.

A diszkrimináció, a sajtószabadság korlátozása amúgy áthatja a Bakondi György vezette szervezetet. Az újságírók tájékoztatására is alkalmazott Marathon Terra rendszerhez való csatlakozást nem engedik minden médiumnak, együttműködési megállapodásokat csak a kiválasztottakkal kötnek, az ombudsmant pedig a főigazgató palira veszi olyan állítással, miszerint nincs is sajtólistája a katasztrófavédelemnek.

A sajtóval való kapcsolattal az a legnagyobb baj, hogy lényegében nincs is kapcsolat. Az hiszik, az a sajtótájékoztatás, hogy sokszor késve, szakmaiatlan (pl. tűzcsap helyett vízcsap), pontatlan, tartalmatlan vagy érdektelen információkat raknak ki a honlapokra (egyáltalán miért van húsz honlap?), ahonnan még az átvételt is korlátozzák. Az önkormányzatiság idejében kialakult jó sajtókapcsolatokat porig rombolták, a valós együttműködések helyett a három T lett az irányadó. Ez ám a proaktivitás!

Az okostelefonos applikációval sem jobb a helyzet. A kezdeményezés jó, és azt leszámítva, hogy még mindig problémák vannak a program működésével, teljesen átgondolatlan az alkalmazása. Mintha fogalmuk sem lenne a veszélyhelyzeti kommunikáció lényegéről. Bár a Lánglovagok Egyesület a Tűzoltószóvivők kézikönyvével minden erővel azon volt, hogy segítsen ezen, úgy tűnik, csak egy látszattevékenységre vevő vagy éppen alkalmas a katasztrófavédelem. És ez nem feltétlenül a szóvivők hibája, akik nem kapnak megfelelő szintű szakmai támogatást a munkájukhoz, sőt, még a tárgyi feltételek sem adottak részükre.

Sajtóperre persze van energiája az OKF-nek. Így a Lánglovagok is túl van élete első perén, miután Bakondi Györgynek nem tetszett a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen írt szakdolgozat, valamint az abból írt cikk. Az OKF csúfos vereséget szenvedett a bíróságon, meg sem merték fellebbezni az első fokú ítéletet. A perköltséget közpénzből állják.

A katasztrófavédelem kommunikációjára Hardy Mihály, a Budapest Airport közkapcsolati igazgatója is kiakadt. Facebook-posztjában éles kritikát fogalmazott meg: „[…] Arra soha nem gondolnak, hogy pl. ez az üres önfényezés mennyit árt a légitársaságoknak. […] Kíváncsi vagyok mit szólnának, ha mondjuk egy sebészorvos a Facebookon taglalná, hogy XY tűzoltó ezredesnek hogyan operálta meg a prosztatáját vagy a heresérvét. Biztosan nagyon meg lenne sértve, pedig az orvos is csak a munkáját végezte, nem igaz???”

Sajtóelhárítás élesben

Ezen cikkünk megírása előtt Hajdu Mártonhoz, az OKF szóvivőjéhez, valamint a fővárosi és a megyei igazgatóságok szóvivőihez fordultunk számos konkrét kérdéssel. Hajdu Márton így reagált: „A megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok szóvivői, a területi szervek kommunikációja, a területi lakosságtájékoztatás a központi kommunikációs szakterület és feladatkör megyei leképeződése, ezért a BM OKF területi szervei részére megküldött kérdéseire a kommunikációs szakterület központilag válaszol. A BM OKF a Belügyminisztérium alárendeltségében működő központi államigazgatási szerv. Ennek értelmében a hivatásos katasztrófavédelmi szerv 2013. évi tevékenységének értékelését annak irányító szerve, a Belügyminisztérium végzi. A BM előreláthatóan 2014 februárjában tartja meg a 2013-as év értékelését, így az Ön által feltett kérdések megválaszolása csak ezt követően, a belügyminiszteri értékelés tükrében valósulhat meg.”

Ezt követően a Belügyminisztérium Sajtó Főosztályánál érdeklődtünk, ahonnan még csak válasz sem érkezett. Időközben Pintér Sándor belügyminiszter megtartotta éves értékelő beszédét, az OKF pedig a kommunikációjának nyilvános önfényezésére vetemedett.

Ahogy a hókáoszban is megtapasztalhatta a lakosság, a veszélyhelyzeti kommunikáció nem játék. Dilettantizmussal, diszkriminációval, sajtóelhárítással emberéleteket veszélyeztetnek. Arról nem is beszélve, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott intézményről van szó, a tájékoztatási kötelezettségét pedig törvény írja elő.

Támogatott tudósítók

Az már csak hab a tortán, hogy Bakondi György tavaly júniusban a hókáosz miatti elmarasztalásra válaszul azt állította az ombudsmannak, létrehozta a veszélyhelyzeti tudósítók csoportját. Az OKF honlapján megjelent információ szerint csak most, január 29-én tartottak egynapos felkészítést azoknak az újságíróknak, „akik úgy döntöttek”, hogy tagjai kívánnak lenni a csoportnak.

Arra már a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen írt szakdolgozat is felhívta a figyelmet, hogy az újságírókat érdemes képezni a katasztrófavédelem részéről (bár a mostani kezdeményezés a nevéből adódóan inkább bekebelezési és irányítási kísérlet), de milyen felkészítés az, amelyre diszkriminatív módon történik a meghívás, kihagyva azokat az újságírókat és fotóriportereket, akik ténylegesen a veszélyhelyzetekre specializálódtak, és az elmúlt években vagy éppen évtizedekben komoly elismerésre méltó munkát végeztek.

Annyira nem sötét a helyzet

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy vannak kiváló kezdeményezések, és helyzetek, melyekben a katasztrófavédelemnél kommunikációs tekintetben kimondottan jól teljesítenek. De a problémákat nem lehet a szőnyeg alá söpörni, az újságírók, az állomány és a lakosság felől érkező kritikákat figyelmen kívül hagyni, és inkább házon belül elégedetten egymás vállát veregetni. Legfőképpen pedig nem kéne hagyni, hogy Aczél György szelleme kiszabaduljon a palackból.

A katasztrófavédelem kommunikációjának napi szintű elemzése Bakondi György „kedvenc” fórumának Tűzoltókommunikáció topikjában olvasható.