Köszöntő Szent Flórián napja alkalmából
Tisztelt Olvasó!
Mikor e sorok íródnak, még javában április van. Ez azért van, mert most „szállt meg” az a bizonyos ihlet, a természet újjászületésének, virágzásának látványa okán, másfelől, a közelmúltban egy olyan – 22 év tűzoltói múlt után is – bivalyerős, hivatásunkat érintő motiváció ért, melyet nem lehet szó nélkül hagyni!
Az említett motiváció „hozzásegítői” – eddigi szokásomtól eltérően – most nem maradhatnak megnevezetlenül, mert mindkét bajtársunk megérdemli a nevesítést. Megérdemlik emberségük, következetességük, szakmai múltjuk miatt. Mindkettőjüket ismerem, sőt én is „nevelkedtem” a kezük alatt.
Megérdemlik, mert nagyra tartom Őket!
Már – SAJNOS – nyugállományúak, de tiszta szívből kívánom minden fiatal bajtársamnak, hogy Ők, vagy hozzájuk közel hasonló kvalitású szakemberek „verjék” beléjük a szakmát…
Sok gondolat kering most a fejemben, mint például a tavalyi karácsonyi üdvözlő írásomban említett angyalok, valamint azok a további ismeretlen vagy nem említett elhivatott kiképzők, akik sok-sok településen próbálják átadni az át nem adható (gyakorlati) tudást a hivatásos, önkéntes, létesítményi pályakezdő tűzoltóknak.
Szerintem ŐK mindnyájan Angyalok!
A személyes érintettség fontos, tehát itt van az én volt szolgálatparancsnokom – Darabánt Sándor alezredes úr -, aki (felsőfokon) koordinálja az alapfokú képzést a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokságon. Ő hívott meg a Tűzoltó filmklub legutóbbi, „Alapfokú felsőfokon” című előadására. S itt hallottam meg azokat az alábbi soraimnak ihletett adó gondolatokat, melyek eddig is magától értetődőnek számítottak, de melyektől – Makai Tibor alezredes úr, az előbb említett szakképző oktatójának előadásában hallva – lezsibbadtam…
Mindnyájunknak megvan a maga Makaija, Darabántja, akiktől életre szóló, – hivatásunkat tekintve pedig – életet mentő tanulságokat hallhatunk és tanulhatunk. És ahogy telik az idő, az én személyes tanítóim mind többünk tanítóivá válnak.
Tibor bátyám tehát a következő – a mában (is) szolgáló tűzoltók – flóriáni – szentháromságát sorolta:
Bajtársiasság – Becsület – Feltétel nélküli segítség.
Lezsibbadtam, mert egy olyan Tűzoltó szájából hallhattuk sokan e szavakat, aki mindig is a fentiek szerint szolgált, s azért a szándékáért is, melyben tradícióink átadása van benne. A mai helyzetben szükséges is e hagyományok „sulykolása”, mert a pályakezdő és a hazai tűzoltóság zömét egyre inkább kitevő fiatalok, többségében valóban olyan huszonéves fiatalemberek, akik felnőtt életük elején, híján vannak a szükséges fegyelemnek és élettapasztalatnak is.
A „békeidőben is állandóan harcoló alakulat” harcosai ezek miatt nehéz helyzetben vannak, ezért szükség van rá, hogy mi, – a folytonos veszélyhelyzetekben fellépő tűzoltók – mindennél jobban odafigyeljünk egymásra, és ha kell, segítsünk egymáson! – BAJTÁRSIASSÁG
Szükség van az egyenes viselkedésre, hogy ne essék csorba a tűzoltóság, a tűzoltók jó megítélésén, becsületén! – BECSÜLET
És a mai bolond világban szükség van arra, hogy segítséget igénylő embertársainkban csak és kizárólag a mentésre szoruló EMBERT lássuk! – FELTÉTEL NÉLKÜLI SEGÍTSÉG
A leginkább pedig mindennél nagyobb szükségünk van mai élő példaképekre, olyanokra, akiktől tanulhatunk, akikre felnézhetünk, és akiknek követhetjük a példáját!
Szent Flórián napján nem kívánhatok egyebet leendő és meglévő tűzoltó bajtársaimnak, minthogy mindnyájan leljünk rá mindennapi ideálunkra! Hogy olyanoktól tanulhassunk, akik nyomán 31 év múlva esetleg mi magunk is példaképpé válhatunk.
Bajtársi és baráti üdvözlettel:
Dallos Tamás
